ABSZURD: Kortárs egypercesek

2023.08.05.

vidar nordli mathisen 5LsGHd2DKc0 unsplash

Fogadjátok szeretettel az alábbi egyperceseket kortárs szerzőinktől!

Filotás Karina

Kiömlött szavaikat hajtogatják vissza nyelvük alá a Rákóczi téren pletykálkodók, aprókat adnak vissza a zsebtolvajok a Blaha aluljáróban. A villamoson idősek adják át mosolyogva helyüket a mai fiataloknak. Milyen furcsa egy város ez!

Szilák Tihamér: Ki temeti el Ádámot?

Elhunyt hát ő is, szép kort megélt, mondanák többen, bár alig volt ötven.
De nem mondják, őket Kharón rég átvitte, s odaát morzsolják a kukoricát.
Szemét lefogja egy gép?
Mert nem hunyta önként, valamit cselekedni akart még, egy utódot nemzeni,
kire hagyhatná, mit is?
Szerény örökét: egy még sárgulóban lévő fényképet. Mert a képek nem a falon
érnek, hanem a mellkas felett, mi alatt lakozik a legszentebb akarat.

Tehát Ádám, ki az első volt s egyben az utolsó is, míg meg nem holt,
emberiség írmagja, mikor magát bőszen irtotta.

Kérdem!

Ki temeti el az utolsó embert?!
Ki nyerte meg e nemes tendert? Hogyan zárja majdan a sort? Beindul-e érte
az általa gyártott gépsor?
A mesterséges intelligencia kiprésel magából egy műkönnyet és folytatja-e
olvasását a félbemaradt könyvnek?
Egy kósza algoritmus rálel a sorra,
mint kókadt kocsmahuszár poharából  löttyenő borra:

Látjátok (khm) feleim (hukk) szemetek…kel (böff) Kik is?  Szenzorok
pislákolnak vaksin, mert a perpetuum mobile is elfárad olykor, hiszen az
entrópia örök, akárcsak korgó gyomorból óbégató nyomor.

Rándult…

Akkor megérezte Éva ölelését, meredt szeme kábán. Lehullott fügefalevéllel
valamennyi bálvány, felépült Bábel, Káin helyett megszületett Ábel.

Fiatal Nóra: Pitypang

– Hogy is volt az a valóra-álmodás? – elsimította a lány arcából a szőke hajtincseket.
A lány felnevetett.
– De én arra mentem, ahol voltál! Ahol gondoltam, hogy voltál… S te nem voltál ott… A liliomoknál!
– A követ is elgördítették a sziklasír elől. S gondolod, hogy ép testben kisétált onnan? Isten lelke is lebegett a vizek felett, de gondolod, hogy az emberi test le tudja győzni a gravitációt? – folytatta a férfi. – Ott voltam…
– Nem voltál ott!
– Én mindenhol ott vagyok…
– Akkor felment a mennybe vagy sem? – szándékosan váltott témát. Aztán hirtelen kitört belőle a követelőzés.
– Csókolj meg! Most már megteheted, mert itt vagy…
A férfi hahotázott. Zengett tőle az a nagy márványterem, amelyben boltozat kísért boltozatot, ciráda cirádát, és angyalok és bölcsek szobrai álltak a talapzatokon.
– Szerinted egy halott tud csókolózni?

***

Aznap volt, hogy a nagynénjét temették. Nem voltak sokan. Nem voltak barátai. Az utolsó kérése az volt, hogy a koszorú liliomokból legyen. Az unokaöcs letépett a fűből egy szál pitypangot.
– Megvettem a liliomot is, nénikém… De talán ez jobban kifejez téged. Álom csupán az élet, egy értelmezés. De nem lehet rosszul érteni, csak félreérteni. Mindenki pitypang. Csak sokan
bennrekednek…

Simon Lola: Bombariadó

A budapesti Il. Pintyőke Alajos Általános Iskolában a mai napon munkaszüneti napot rendeltek el. A tanulók  a kijelölt folyosókon távozhattak az iskolából. A kiürítés sikeres volt, fegyelmezetten , gyorsan lezajlott. Az intézményvezető az evakuálást az iskolában tanuló 5.c osztályos K.O. bejelentése alapján hajtotta végre. A bombát az 5.c-ben megtalálták, a padban elrejtve egy uzsonnás dobozban. Tele volt gyümölccsel és friss zöldséggel, fantasztikus vitaminbomba volt!

Dittrich Panna: Aneszteziológusnál

Kikérdez. A monitoron (is) monitoroz. Csóválja a fejét. Tudom-e, hogy a májfunkciók nem jók. Nem tudtam. Megint a monitorra szegezi a szemét. Ezt a gyógyszert mióta szedi? Néz rám felhúzott szemöldökkel. Gondolkodom. Tán két hónapja. Hm. Hümmög. Lehet ez a gyógyszer ronthatta le a májfunkciókat. Hm. Hümmögök én is magamban. Mi lett volna, ha azt a gyógyszert valóban beszedtem volna? Aztán a végén a biztonság kedvéért megkérdezem, mi legyen a májfunkciókkal. Tartsam kontroll alatt. Mondja ő.

Bolya Ákos: Írói hang

Reggel elment a Hangom. Óvatosan föltápászkodott, kilépett belőlem, fölvette a kedvenc ingemet, mellényemet, majd zajtalanul behúzta maga mögött az ajtót. Ettől kezdve csak rekedten, elfúlón suttogva, mutogatva, vagy – mint most is éppen – írásban tudok beszélni.
Miután a Hangom elhagyta a lakást, nyomban kávézni indult. Pontosan tudta, hogy nincs nálam otthon tej, mert a magas árak miatt nem nagyon vásárolok, de ő igenis tejeskávét akart reggelizni. Fizetni természetesen az én tárcámból fizetett a pimasz!
Az Oktogonnál vett egy csokor virágot, és az első szembejövő kezébe nyomta.
Csinos Hangom volt, nem túl magas, talán alt; jól fésült, mosolygó szemű. Szép, zengő szavakkal randevúra hívta az újdonsült virágtulajdonost.
Így kezdődött hát, hogy a Hangomtól visszhangzott egész Pest. Kávézókban, színházak női öltözőiben bukkant föl, esténként a Duna-parton látták bóklászni, énekelt vagy éppen dünnyögött magában. Szörnyű kalandjai voltak. Egyszer megpróbálta ellopni az opera előtti Szfinxek egyikét. A dús idomú szobrot – mint mondta – kapuőrző bálványnak akarta lakása elé, Zuglóba. Néha adósságokba keveredett.
És én csak jártam utána sűrű bocsánatkérő levelekkel.
Egyszer sikerült leülnöm vele szemtől szembe, megbeszélni a dolgokat, hogy kérem vissza, és hagyjon föl a kalandjaival. De ő csak rám mosolygott, kezével olyasféle mozdulatot tett, mintha nem hallotta volna jogos kéréseimet.

Tóth György: Egyperces rémület

Az éj tompa csendjébe vészjóslóan kondul bele a harang. Hideg eső permetez. A lány összerezzen, beburkolózik ballonkabátjába, és sietni kezd a tér oldala felé. A templom nehéz kapuja éles csikorgással nyílik résnyire, s a hirtelen támadt szél ellobbantja a gyertya lángját. A lány sietősre fogja, szeme sarkából még látja a kapun kisurranó fekete alakot. Futni kezd. Háta mögött kemény léptek csattogása, az alak már-már beéri, hangosat sikolt, amikor a fekete alak a vállára teszi a kezét. Rémületében szinte eszét veszti. Kiperdül, háttal a fának simul, attól kérve védelmet. Kezeit melle előtt szorosan összefonja, szemgolyója hatalmasra tágul, szája újabb sikolyra nyílik, ahogy elébe áll a sötét leples rémalak. Felé nyúl.
– Neeem!!! – ordít a lány. – Nem akarom!
– De kisasszony, a térdeplőn felejtette az imakönyvét – nyújtja át a kis könyvecskét szelíd mosollyal a pap.

Kecskés Nikoletta

Keresek hosszú combú huszonévest, dús hajút, szelíd tekintetűt, szemérmesen buját, kinél a formás idomok rugalmassága egyenes arányban áll a rajongott férfi felé tanúsított odaadásával, szókincse helyeslő szavakban és megerősítésekben bővelkedik, sosem fázik, sosincs melege, sosem sír, bűnös női magazinok s terapeuták lelkizésre, mély beszélgetésekre felbujtó, álságos nézeteket terjesztő párkapcsolati tanácsait elítéli, tisztában van a most divatos énidő családi értékeket aláásó destruktív hatásával, hobbija a mosás, főzés, takarítás, imádott szerelme elhanyagolt fizikai állapotát a szellemi fensőbbség, s a világi hívságokon való felülemelkedés örvendetes jeleként értékeli, ugyanezen imádott szerelme feléje támasztott, tökéletes külsőt, súlyt, viselkedést célzó elvárásait a jóindulat és gondoskodás megnyilvánulásaiként éli meg, barátoktól, korábbi családtagjaitól érkező bármilyen ingerektől elzárkózik, konfliktusok során frusztráció- és ütésálló, a rajongott férfi szeretői iránt emberbaráti szeretetet, elfogadást tanúsít, agyát felesleges törekvésekkel, tudománnyal, ön- és társanalizálással nem terheli, mosolya és orgazmusa körülményektől függetlenül rendíthetetlen, a közösségi oldalakon kitartóan és rendszeresen jelét adja párkapcsolatában megélt felhőtlen boldogságának.

Leveleket „Vigye el valaki a férjem” jeligére várom.
Egy bántalmazó felesége.

Tóth Ágnes: Úthengerszindróma

Este van. Nézzük a TV-t. Jön a reklám. Kedvesem feltápászkodik az ágyról és közli velem, hogy úgy érzi magát, mintha átment volna rajta az úthenger. Ránéztem mosolyogva, megkérdeztem, hogy egyáltalán még létezik úthenger? Mert nagyon régóta nem láttam ilyet.
– Hát persze, hogy van – válaszolt, és rögtön nekem szegezte a kérdést: – Mit gondolsz, ha be tudnám határolni az úthengerszindróma fizikai mivoltát, kapnék érte Nobel-díjat?
Nagyot nevettem. Hogy juthat ilyen eszébe?
– Mindenki tudja, miről beszélek. Ugye?
– Ha leírod, ez miben nyilvánul meg, tőlem kapsz olyan Ági-féle Nobel-díjat.
Eszembe sem jutott, hogy leírja. Napokig olyan csendes volt. Nem gyanakodtam. Egyik este elém állt, és kezembe adta az írását.

TIPP:   Mit csinálnak a művészek?

Elmélkedés az úthenger-szindrómáról.

– Ha fekszel, fel akarsz kelni. Ha állsz, le akarsz feküdni. A felkelés és a lefekvés között kell egy kapaszkodó, hogy el ne ess, netán mellé ülj az ágynak, széknek. Be akarod határolni azokat a pontokat, ahol fáj, de rájössz, hogy mindenhol. Ha rosszkedvű vagy, szédülsz, magas vagy alacsony a vérnyomásod, fáj a fejed, legjobb az időjárásra fogni.
Szóval nyugdíjasok vagyunk, ráérünk és tudunk még jót nevetni. Felhívtam párom figyelmét az igazi úthenger-szindrómára.
Ha átmegy rajtad, csak egy fotó leszel a betonon.

Kristóf Anka: A haza a teljes abszurd

Magyarországon 2023-ban az abszurd témakörében pályázhatunk egypercesekkel. Az „Itt kell lenned, hogy elhidd!” szlogen lehetne leginkább pályamű. Az idegen szavak szótára pontosabb képet ad a honról, az abszurdról: képtelen, lehetetlen, értelmetlen, esztelen.

Eötvös Németh Edit: A feltörekvő rosszindulat

Amikor hajnalban felébred a rosszindulatom, még egészen picurka. Kinyitja véreres szemeit, belenéz a tükörbe, és káromkodik egy rövidet. Nem zuhanyozik.
A rosszindulatom szilárd ételt nem fogyaszt reggelire, csak egy feketét három cukorral. Kicammog a fészerbe, közben rálép az ott alvó szürke macskára. Felröhög. A  biciklijét kitolja az utcaajtón. Sarkig nyitva hagyja. Elhalad a szomszéd ház előtt, kitárja annak is az ajtaját. Az elrohanó kutya után néz.
A rosszindulatom kezdi magát felszívni. A vonaton a siető kalauz elé nyújtja a lábát. Résnyire csukott szemmel figyeli, amint az lefejeli az ajtót. Hirtelen felpattan, és az éppen megálló vonatról leugrik. Telefonál a panaszirodába, feljelenti a jegyvizsgálót. A  munkahelyére érve megfogja Iluska fenekét. Letagadja.
A rosszindulatom kerekedik. A kávét a földre önti a konyhában, spriccel rá némi mosogatószert. Vár, kire foghatja rá. Irodáról irodára szaladgál és siránkozik. Futtában lever két poharat a földre. Az ajtóban megfordul és szigorúan felhúzza a szemöldökét.
A rosszindulatom már nagyobb, mint egy fagyasztóval kombinált hűtőszekrény.
A rosszindulatom a boltban nekitolja a bevásárlókosarat a babkonzerv-piramisnak. Vihogva figyeli, kit döntenek le lábáról a guruló fémkorongok. Telepakolja a szekeret mirelitáruval, majd félreállítja egy sarokba.
A rosszindulatom rettenetesen izmosnak érzi magát. Otthon  rááll a mérlegre, mert nem tudja, hány kiló.

Solymosi Lukács: Gyros

Felszállok a villamosra. A faszi rám néz. Eltarol.
– Mi van? – kérdi.
– Anyád – felelem.
Félrelök. Fáj a vállam, ahogy a kapaszkodónak esek. Egy nő elokádja magát. Felmarkolom a hányását, és a pali nyakába kenem.
– Gyrostál krumplival – mondom.
– Ez csíp, baszdmeg! – vakarózik a pali.
– Csíp – nyög a nő paprikavörös fejjel. – Pedig nem is kértem bele csípőst.
A fazon kiüt. Vega vagyok – mondja.
A földre zuhanok. A nő a számba okádja az emésztetlen húsdarabokat. Nem baj. Én eszem húst.

Somogyi Tibor: Tanulságos eset 

Balogh Vanessza, a lápújvárosi Örkény Gimnázium 9/C-s tanulója, barátnőitől „puszcsika csajszicskáim” köszönési formulával búcsúzott, teljességgel adekvátan. Hazafelé a Baracskai utcai Százforintosban rózsaszín masnit vásárolt, majd megérkezett állandó lakcímére.
Evett, majd felment a szobájába, hogy cseteléssel ápolja emberi kapcsolatait. Nem törődött a szokásosan, először a végtagjaiban, majd testszerte jelentkező diszkomfort érzéssel, belemerült a virtuális kommunikációba. Hatkor észlelte, amikor iPhone23-jával új pózolós, csücsörítős szelfiket akart készíteni, hogy nincs mivel csücsörítenie.
A lápújvárosi tinédzser másfél méteres, 52 kilós Hello Kitty-vé alakult, gyorsan és fájdalommentesen. Vanessza a konyhába sietett, ahol édesanyja, Baloghné Éva figyelmét dörgölőzéssel hívta fel, aki értesítette a mentőket és a tévéstábokat.
A Virág György városi kórházban tegnap este szájnyílást operáltak rá, és mivel közlendői kimerülnek nyávogásban, dorombolásban, egyelőre felmentik a tanórák látogatása alól.
Vanessza, akit még az éjszaka hazaengedtek, elégedetten nézegette magát a tükörben. A családja azt nyilatkozta, hogy cukinak tartják lányuk új küllemét. Dr. Száva Géza, aki a hasonló esetek specialistája, bár eddig csak Donald kacsává, Radírpókká és Vukká alakult páciensei voltak, attól tart, a folyamat nehezen visszafordítható. A fogyasztóvédelem közleménye szerint a bajt a Hello Kitty-s masni okozhatta, amely nem minősült a  Hello Kitty termékeket gyártó Sanrio vállalat hivatalos, jogtiszta termékének.
Legyen ez intő példa mindnyájunknak.

Labancz Eszter Csenge: Akció

Emlékszem, akkora volt aznap a hőség, hogy az aszfaltról visszatükröződött az arcformám. Ráncos voltam, vagy én, vagy az országút. Előttem is ember és mögöttem is. Az a néhány óra is egynek tűnt. A kezemben lévő cetlire pillantottam, alig volt rajta szöveg. Felnéztem az égre. A napon öt óra volt. A bárányok hallgattak az égen. Jellemző, egyszerűen ez van, ha meghirdetnek az interneten valamit. Jófogás. Persze. „Alig használt cipő eladó. Szitokszó vagy jelige: Herceg.” Igen jóképű a fazon, két lábon járó pénztárca plusz kastély. De vajon milyen lehet a személyisége, ha a szülei keresnek neki nejet? Megéri ez – volt a mantrám. Jobb, mint a háztartási alkalmazott. Legalább attól nem golyózik be az ember és kezd el egy egérnek hadoválni a másodfokúról.
– Név? – dörrent rám egy hang. Egy csontváz beszélt. A haja mozgott a szélben.
– Izé, Ella – rebegtem el.
– Lábméret?
– Nem tudom, soha nem néztem meg.
– Grimm megint nemtudomka! – ordította hátulra. – Menjen hátra, ha jó, marad.
És ott volt. Pont, ahogy elképzeltem. Áttetsző, a szivárvány összes színében tisztelgett előttem. Felpróbáltam. Ekkor megjelent a herceg.
– Szerelmem – ugrott felém megölelve.
– Meglehet – feleltem két nagy levegővétel közben, mert a maradékot épp kipréselte.

Péntek esti híradó: Meglett az eltűnt cipő gazdája!
Egyszer volt cipőm…

Rádler R. Manuéla: Leltár

A szürke emberek kiváltsága, hogy butácskák lehetnek (meg szabad sértődni). Mint saját vállalkozásom legostobább értékelője, leltárt készítek, hogy földi kisboltomat érdemes-e továbbvezetnem. A féléves számadásra kiváló alkalom a Hivatal által előírt, jogkövető magatartás, melynek keretében az általuk meghatározott  kérdőív (HB214) szubjektív kitöltése megtörtént.

Alaptőke: egy férj, átlagosan biztos állás (50-50%), szűk baráti kör, széles ismerősi kör,  átlagos intelligencia, magas empátia, korlátozott kommunikációs készség, genetikailag kódolt megvalósítási hibák.

Kadások: munkahelyi, életviteli, párkapcsolati  gondok, 2.68  barát elengedése (az érték részeredmények összesítése), túlóra, kialvatlan ébredések, gyász 1.7  fő, rendszeres újratervezés és szervezés frissen adódó probléma miatt  (68%),  „40 felett minden nap öröm” projekt megvalósítási költségei.

Bevételek: 6 építő ismeretség, társadalmi elismerés ígérete, tanítás örömének megélése (megmaradt tudásanyag realizálása és autodidakta fejlesztés), „Hogyan építsünk sz..ból várat” tanfolyam sokadik fordulójának eredményes elvégzése (túlélése),  egészségügyi karbantartás lehetősége, sikeres adaptálódás a székhely áthelyezésével kapcsolatban, földrajzi ismeretek bővülése a meglévő szociális kapcsolatok nagyobb területre helyeződése miatt.

Értékelés: a vállalkozás eredményességi mutatói alapján erős fluktuáció írható le, a megengedett határértékek között. A kötelező járulékokat megfizettem.

Szándékomban áll a jelenlegi lendületet meghaladó szorgalommal, bizakodással fenntartani és bővíteni szolgáltatási körömet a magasabb nyereség érdekében.

Kérem a leltár jóváhagyását, vállalkozásom további engedélyezését.

Tisztelettel:
egy állampolgár

Sinkó Melinda: Nagymutató

– Nagyon hiányoztál! – kapaszkodott Balázs az anyja nyakába a kiscsoport liliputi öltözőjében.
– Te is! – szorította magához a kisfiút. – Jöttem, ahogy csak tudtam! Mindig jövök érted, tudod!
– Tudom – nézett rá csillogó szemmel. – Mindig tudom, mikor jössz.
– Igen? – csodálkozott Emma.
– Mindenki elmegy, aztán jön a Fanni papája. Ő is siet, csak lassan, mert neki az egyik lába bolti, aztán a Jutka néni meg szokta beszélni a Manyi nénivel, hogy nezemnyénezi, hogy én maradok utoljára mindig, ilyenkor már a nagymutató a könyvespolc felé szokott mutatni, és akkor szoktál jönni, csak játszani kell még egy kicsit a tűzoltóautóval.
– Aha, értem – nyelt nagyot Emma.
– Veszünk csokit?
– Veszünk.

Királyházi Diána: Kín

Szorongató helyzete ki tudja, mióta fennállt. Keserűsége összegyűlni látszott az alsó fertályán. Hol jobban, hol kevésbé érezte, hogy sajog ott lenn. Eleinte igyekezett nem tudomást venni róla, de eljött az idő, hogy a fájdalom felülkerekedett rajta, és érezte, nem képes uralni testét. Álmatlan éjszakák, pirulák. Semmi.
A kín a szakrendelőig repítette. Teltek a percek, nyílt a fehér ajtó, bementek, kimentek rajta. Révületéből a neve hallatán eszmélt, de mintha azt sem úgy mondták volna, ahogy azt mondani szokták.
– Itt vagyok, megyek!
A fertőtlenítő szagában jód és még ki tudja, mi minden kavargott. A kicsi szobának terét a jelenlévők száma még inkább összepréselte, éppen úgy, mint ott lenn, amit érzett. Asszisztensek és tanoncok sokasága nézte őt, a szorult helyzetűt.
– Mi a panasz? – recsegte a fehér köpenyes, borostás, sztetoszkópos kimérten.
– Ott lenn…feszít…szúr…bánt. Nem hagy élni.
– Jó, bugyogót le, vizsgálóasztalra fel, oldalra fordul, szebbik felével felém!
– Parancsol?
– Parancsolok!
A levegő forr. Az ajtó félig nyitva, a váróból halk morajlás. A fehér függönyt az ajtó előtt a huzat szelleme libbenti. Az asszonyt körülállta a gyakorlatozók bábarcú serege. Vezérük határozott mozdulattal, ujjaival újat mutatva betekintést engedett. A nő önérzete egy pillanat alatt elillant, elkeveredett a nehéz levegővel, és arra gondolt, hogy milyen semmihez nem hasonlítható érzés feláldozni magát a tudomány oltárán!

TIPP:   Fotó napló mint fotóterápiás módszer

Bodza: A pad

– Haa-ha-ha-hallot-tá-tok? Szi-vár-vány! – nyökögi a részeg. – Micccsoda marhaság!
– Ja, szivárványszínű – feleli az overallos, fáradt tekintetű férfi.
– Ezt azért te sem gondolhatod komolyan! – löki oldalba a mellette álló kollégája. – Rögtön átkenték zöld-fehérre!
A másik a fejét rázza.
– Le vagy maradva, öregem, visszafestették tarkára!
– Te vagy lemaradva! – vihogás. – Újra zöld-fehér!
Nevetnek.
– A gyerek elment megnézni, azt mondta, barna – jegyzi meg valaki egy közeli asztalnál. – Gondolom, rájöttek, hogy jobb a békesség.
Csend.
– Szevasz, Tomi, hol voltál? Megittuk a sörödet!
– Egy korsó világosat… Helyzet?
– Mesélj, mit tudsz a padról!
– Huh, hát legutóbb talán barna volt, de Pistiék valamelyik nap megint beugrottak festékért. Az öreg Gyuszi bá rettentő jól szórakozik, féléves forgalmát hozza ebben a hónapban. Minden hülye padot akar festeni. Pistiii!!! Milyen színű a pad?!
A Pisti nevű morgolódva lépked feléjük.
– Fogalmam sincs. Piros-fehér-zöld volt… de aztán valaki lefóliázta… most meg hallottam, hogy elviszik, múzeumba teszik. Az emberi hülyeség múzeumába, gondolom. De legalább véget ér ez a köztéri bútorfestős cirkusz.
Elhallgatnak. A pultos, aki eddig magában mosolygott, megtöri a csendet.
– Nem hallották? Most tettek a helyére egy piros-fekete kockásat!
– Tök jóúú! – hadonászik a részeg, a pultra borul, csuklik egyet és bambán vigyorog. – Végre nem lesz több feszűűűűlés!

Máté-Király Márta: Egy kellemes vitorlázás

Brianna fel volt háborodva. Ez teljesen érthető reakció. Más is ugyanígy érzett volna, ha a férje kilöki egy hajóból húsz mérföldnyire a szárazföldtől. Nem így képzelünk el egy kellemes vitorlázást, annak ellenére, hogy 2022. július 29-én tiszta, napos idő volt az Adrián. Azonban ott voltak a cápák. Nem támadtak, de már köröztek. A nő hiába kiabált, átkozódott, a Brianna nevű vitorlás egyre csak távolodott, fedélzetén a férjével, Toddal.
Szerencsére a feleség viszonylag jó úszó volt, így valahogy kievickélt a partra. Besötétedett, mire megtalálta a kikötőt. Brianna, a vízi jármű már a bérelt stégnél horgonyzott. Brianna, a feleség dühösen csattogott végig a fedélzetén, majd kicsapta a kajüt ajtaját.
– Mégis mit képzelsz magadról?! Hogy merészeltél kilökni a cápák közé?! Ne is tagadd! Tudom, hogy szándékosan tetted! – kezdett azonnal üvöltözni.
Tod fel sem nézett. Tökéletes lelki nyugalommal olvasott egy újságot. Ez Briannát csak még jobban feldühítette.
– Nézz rám, ha hozzád beszélek! – hajolt közelebb a férjéhez, és megpróbálta kiütni a kezéből a kiadványt. Tod ekkor felállt, a lapot hanyagul az előtte álló asztalkára dobta, majd kivonult a helyiségből. A nő annyira ledöbbent, hogy egy pillanatig szóhoz sem jutott. Bosszúsan az újság felé nyúlt. A mozdulat félbemaradt, amikor meglátta a rányomtatott dátumot: 2023. július 29.

Szőke Anikó: Kiskori tréfa

Amikor alsós voltam, több barátnőm is volt az iskolában. Például volt egy fekete hajú lány, aki elég barna bőrű volt, ami nekünk akkor egészen szokatlannak tűnt. Egyszer megkérdeztem tőle:
– Te miért vagy ilyen barna? És hogy lehet, hogy a testvéreid mind fehér bőrűek, és te nem?
– Azért – válaszolta –, mert anyukám, amikor engem szült, közben kakilt. Így lettem én ilyen barna.

Na, ettől a felelettől valóban kiokosodtam.

Papp Szilveszter: Mandarin

Egy mandarin ért földet hangos puffanással az enyhén fagyos fűben Győrben, a Szent Imre út 5. számú panel és a Március 15-e utca közötti játszótér homokozója mellett kb. negyvenhárom centiméterrel, este huszonkettő óra harminchét perckor. A mandarin már enyhén penészes volt, amikor utat tört a levél nélküli fa ágain keresztül, sőt, egy pillanatra meg is akadt, majd alig hallható reccsenéssel adta meg magát egy vékony ág alatta. Reggelre az enyhén penészes héjat megkapja a fagy (jelenleg 2° van, a csapadék 3%-os eséllyel várható, a páratartalom 96%-os, a szél 6 km/h értéken mozog), talán valamely madár szeme megakad majd a látványán, és megcsipkedi a talált falatot. De az is lehet, hogy a közmunkások (számszerűen 11 fő, férfiak és nők vegyesen) láthatósági mellénnyel és kukászsákkal felvértezett seregéből emeli fel valaki a fűből, és megjegyzi: – Gazdagok a győriek!

Bereczk Imola: Riport a királyfival

Kacsalábon forgó, üveghegyi luxusotthonában kerestük fel Királyfit. Olvasóink kíváncsiak, mostanában miért látni őt olyan keveset.
– Tele a naptár, már az első hetekben elfogytak az időpontok, online a lehetetlen napszakokra is érkezett előjegyzés. Az ügyfelek egymásnak adják a kilincset, a Google szerint csak Európában, sokmilliós értékelés mellett 9,9-es a szolgáltatásom. Ilyen körülmények között némi pihenést engedélyeztem magamnak. Nekem nem nagy munka megőrizni a lélegzetelállító formám, minden koromban sármos vagyok, de a lovamnak beszürkül a szőre, ha túlterhelt.
– Látjuk, hogy robog a hintó, de vannak esetleg szolgáltatásfejlesztési tervei?
– A tradicionális ezeréves módszerek már bizonyítottak, én pedig, ahogy az ügyfeleim is,  fegyelmezetten követem a bevált sémákat.
– Nem tart tőle, hogy egyedül nem bírja, és felzárkózhat a konkurencia? Sokan vágynak az Ön pozíciójába.
– Nálam nincs reklám, szájról-szájra terjed a hírem, mégis könnyedén megőrzöm a monopolhelyzetemet, mivel minden korosztályhoz szólok. A silányabb minőséget, felszínes figyelmet kínálók csak a mesében tudnak csábítani, a valóságban gyorsan lyukra futnak.
– Esetleg várható létszámbővítés, hiszen millióan reménytelenül várnak Önre?
– Amíg az ügyfeleim szerint megéri várni, minek bővíteni? Korábban próbálkoztam dublőrökkel, de rossz fényt vetettek rám. Márpedig a nevem garancia.
– Köszönjük az idejét Királyfi, és további jó munkát kívánunk!
– Munkát? Dehogy! Ez mind igaz szerelem.

Gyöngyösi-Szabó Anna: Kultúrsokk

Prága
Lent: szőrmebolt, abszintbolt, kürtőskalács-fagyi, abszint-kisvakond, giccs- és ajándékbolt.
A történelem: a második emeleten lakik (és fentebb). Ok nélkül senki nem néz fel oda. Rosszkor jöttünk. Gyanúsan aktív a nemzeti ünnepi megemlékezés. Sok a cseh az utcán. Sok a transzparens.
A legjobb emlék: egy étteremben makettvonat hozza sínen a sört. A turista: szelfi stickkel megy át a Károly-hídon (majd visszafelé tolat).
A város: háttérszeletek a turista fejének.
Cseh vendégszeretet: este 11-ig kellemes, majd rávesznek, hogy rendelj egy kör korsó sört, mielőtt 5 perc múlva kidobnak.
Cseh nők: nem olyan feltűnően csúnyák, mint az angolok.
Emléktárgyvásárlás: belváros szélén rap-et hallgató japán eladótól műanyag Károly-híd hűtőmágnest veszünk.

Adorján Lea Zoé: Halihóhalál

Ült az ablaknál. Szerette, ha esik a hó. Elveszett a fehér semmiben. Ilyenkor üres volt minden és hangtalan. A fejében is.
Hirtelen felállt és elindult. Kicaplatott a kert végébe, és lefeküdt a fagyos földre. Nézte a szürke eget. Szempilláin jégcsillámok remegtek. Hamis hidegveríték, kis vízcseppek gyöngyöztek homlokán. Elernyedő szájába hulltak a hópelyhek. Érezte, micsoda abszurdum elmúlni így a hóban, teljesen egészségesen, mozdulatlan megsemmisülésben, még roppanósan fiatalon.
Sajnálta magát. Nagyon.
Vacogni kezdett. Átfagyott kezével kereste zsebében a telefont. Egy utolsó szelfi? Nem! Inkább búcsúvers…és majd felteszi. Ki? Már az sem érdekelte. Fázó vesékkel költött serényen:

TIPP:   A pillanat varázsa: Az élet apró részleteinek megörökítése a művészetben

hóval fedtem
magam be
majd
mélyen ástam
s néztem
milyen volt éltem
mert
eddig azt véltem
a hó
csak beborít
s nem eltemet…

Amint elmotyogta magában, fel is pattant. Nem tetszett a színjáték. Megborzolta hiúságát egy gondolat: ha egyszer úgyis elolvad a hó, mily kellemetlen lesz mutatkozni. Úgy.
Elege is lett a halálból.

Szabó L. Szilvia: A mágus

Késő délután volt, az utazó cirkusz építőmesterei már felverték a sátrat, ahol az esti előadást fogják tartani. Katival bemerészkedtünk a nyitott kapun, mások is nézelődtek ott rajtunk kívül. A növényevő állatokat karám mögött tartották, meg lehetett őket simogatni. A vadállatok ketrecben voltak, őket nem. A mutatványosok gyakorolták az esti műsorszámukat.
– Nézd Aliz! Ott valami érdekes dolog lehet – és egy nagyobb csoportosulás felé mutatott. – Gyere, nézzük meg! – és már húzott is. Egy kártyabűvész volt. Éppen a keverésnél tartott, az egyik kezét a magasba emelve a másikba eresztette le a lapokat. Azok meg, mintha össze lennének ragasztva, úgy hullottak alá. Hol a kezét, hol a szemét figyeltem. Mélykék szeme volt, olyan kék, amilyet még nem láttam. Titkokkal volt tele. Az egyik kártyát felém repítette, elkaptam.
– Jegyezze meg, és tegye vissza a pakliba – szólt. A kőr tízes volt a kezemben, piros szívecskékkel tele. Megkeverte, majd előhúzta. – Ez volt az? – kérdezte. Bólintottam. Megtapsolták, a tömeg szétszéledt. Némán kapcsolódtunk össze. Hátrébb léptem, kivonva magam a hatása alól. Már távozni készültem, amikor utánam szólt:
– Kisasszony! Önért a fejemet is elveszíteném – azzal egy mozdulattal lekapta a fejét a nyakáról, és a hóna alá csapta. A fej pislogott egyet, és tovább-beszélt – Látja, semmi az egész.

Halász Krisztina: Hétköznapi veszélyek

– Béla, a hölgy a 9633680824-est kéri! – kiáltott oda az eladó a biztonsági őrnek, aki vegyvédelmi felszerelésben és golyóálló mellényben lépett be a páncélteremhez hasonló raktárba. Megkereste a kért árut, majd hosszú nyelű fogóval egy vastag falú acélkazettába helyezte. A tárolót a boltosnak adta, aki a vásárlóhoz fordult:
– A pénztártól való távozás után a terméket nem vesszük vissza, és nem cseréljük. A nem megfelelő használat során felléphet anyagi kár, illetve veszélybe kerülhet a testi épsége, ezért felelősséget sem a gyártó, sem a forgalmazó nem vállal. Ha ezeket tudomásul veszi, és elfogadja, kérem, ezt töltse ki! – tollat meg egy köteg iratot rakott a pultra.
Piroska habozás nélkül írni kezdett. Fizetett, magához vette a kazettát, és elindult. A boltban érzett határozottsága lépésről lépésre szivárgott el. Mire hazaért, folyt róla a verejték. Remegő kézzel nyitotta ki a lakásajtót. Csak az a tudat nyugtatta, a férje még órákig uszodában lesz, a macskájukat pedig már reggel átvitte a szomszédhoz. A tárolót a konyhaasztalra tette, óvatosan kinyitotta. Nem történt semmi. Ezen felbátorodva kiemelte a szakácskönyvet, majd puszta kézzel feltépte a kvantumfóliát. Anyámnak mégis igaza volt, humbug ez az egész – gondolta, pont azelőtt, hogy egészben lenyelte volna a könyvből előugró Kolbászörny.

Tobias Lorowicz: Akik hernyókat nevelnek

Gyönyörűek és domborúak azon szép személyek, akik hajlataikban hernyókat nevelnek. Ők a világot forgatják és értük erőszagú testek epekednek, akik olajjal kent pajzsukkal rohannak át létük szövetei felett. Húsos ajkak és szájszélek mosolyt kerekítenek, de bukott taszítás bűze táncikál a leheletük molekuláiban. Világossággal kufárkodnak, pedig maguk fújták el az éter lámpásában pislákoló lángocskát, és most keresik a tettest, aki teleöntötte a világukat gyűlölettel. Uruk káromkodik, mert véletlenül belerúgott a világ sarkába, pedig ő maga helyezi mindig ugyanoda, aztán szeszgőzös szájával asszonya egészségére iszik. Mérlegük ide-oda leng, ezért inkább fejre állítják és kihajítják vakablakaikon. Mi lenne tanúság, ha mind csak bérükért örülnek és ellenszenvbe fúlna bő nedve a folytonosságnak. Ők a kenőanyag a recsegő ízületekben, ahová rovátkolt barmok idegrendszere is csak vegetálni jár. Egy fényhez csattannak és megtorpannak, mikor észvelejükbe jut, hogy emberi szív dúdol fájdalmat mellük kasában és gyomruk fala lyukat növeszt gazságuk savától. Mert a szívnek kérge van és rostjai, amik felszámolják a hibátlan tudatlanság tévedéseit. Én a magam testét szándékkal mérgezem, hogy az emberiség sebességének búcsút intsen. Grafitszínű vér folyt agyam helyéről, ahogy tudatomat megbontottam azon a reggelen, amikor megláttam, hogy az ember kirugdosta otthonából a napot, helyére ült, és maga körül kezdte forgatni a világot.

Böröczki Csaba: Óvodai nemcsere

(aggályszínmű)

BENCE: Odaadod a sokszínű tollad? Cserébe neked adom a dínómat.
MÁTÉ: Nem.

(függöny)

Homoki Lili: Tegyen Ön is környezetéért még ma

Vászontáskába pakolni a műanyag tálcás málnát, rá van írva, hogy BIO. Zacskós saláta, tubusos szósz, de az a neve, hogy FRISS!. Szabadtartású csirkét tenni a kosárba, majdnem összekeverni a simával. Üvegben venni a tejet, nem visszaváltható, de szép, majd kiteszem a könyvespolcra pókóvodának. Teljes kiőrlésű tésztát választani, hálistenkedni, hogy miért drágább, ha egyszer nem kell kiválogatni a búzát, de a vajjal már úgyis elúszott a spórolás. Pedig magyar termék, rajta a piros-fehér-zöld. Lapkasajtot venni, amit majd nem tudok kiszedni a tasakból zsíros kézzel, és darabokban jön le. Venni egy palack ásványvizet. Levespor, giroszalap, szecsucsirke-keverék. Bezzeg a palacsintát én keverem ki, nem úgy, mint ott, Amerikában. Magazin a metróra, már ha nem alszom el inkább, rajzolós újság a gyereknek, csomagoltak hozzá kis ceruzakészletet is, csak ne törje el ezt is. Túl sok a holmi, kell még egy táska, logós vászonszatyor, nem fogom én pazarolni a papírt. Kimenni a boltból és rájönni, mit felejtettem el.

Zemenszky Kitti: Vacsora után

Az utolsó vendég is felállt az asztaltól. A kaviárgyöngyök éjfekete színben gyászoltak. A malacsült ordítva könyörgött orvosért, megcsonkított testemellett élettelenül hevertek amputált végtagjainak maradványai. A kitartó, büszke kenyérnép az utolsó leheletével is küzdött a kiszáradás ellen. Lemorzsolódott hadseregének zsoldosai elszórva hevertek a harcmezőn. Némelyikük megfulladt testét szétázva dobta felszínre a halál. A csirkepörkölt suttogva szólongatta a nokedlit, hogy él-e még. A rizs keserűen konstatálta, hogy az általa sznobnak tekintett kuszkuszt éppen csak meglegyintette a becsapódás, őt viszont élesen szétrobbantotta és megtizedelte. A puding reszketve tartott önvizsgálatot, és az őrület határán tapogatózott csoki- és vaníliarétege után. Mindhiába. Csupán a puncs és az eper véráztatta rózsaszín elegye feküdt kinyúlva a tál alján, rajta néhány leharcolt babapiskóta-hajó bontott vitorlát megbicsakló jajveszékelések között. A krumplisaláta viharverten fújt visszavonulót. A sűrűjétől megfosztott gulyásleves területi revíziót követelt. A háborút karcolásmentesen átvészelő vegán tofus csicseriborsókrém volt az egyedüli, aki harsogva buzdított a folytatásra.
– Testvéreim! Ne legyetek puhányak! Nem adhatjuk fel! Nem kapitulálhatunk! Harcolnunk kell a végsőkig!
A fehér damaszt harctérről szívszaggató sóhajok válaszát habzsolta fel az asztali porszívó hangja.

Somogyi Eszter: Keresés

Négytagú család (45, 44, 12, 10) keres korban és érdeklődési körben hasonló családokat, közös élményszerzés céljából. Bármely évszakban szeretünk túrázni, bringázni, tollasozni, geoládát keresni, imádjuk a kutyákat (sajnos nincs sajátunk). Rajongunk a könyvekért, a zenéért, a színházért, a fejtörőkért és a rovarokért – szúnyogok, legyek kivételével. Szabadidőnket leggyakrabban aktív pihenéssel töltjük.
Egyéb kötelezettségeink figyelembevételével a közös élményszerzésre alkalmas időpontjaink minden évben: a 3-27. és 39-50. naptári hetek szombat délutánjain 13:00-18:45 óra között, a fennmaradó hetekben szombat délután 13:00-21:45, illetve vasárnap 8:00-21:30 óra között. Ünnepnapokon előzetes egyeztetés szükséges. A legfeljebb 200 szóból álló bemutatkozó leveleket és jelentkezéseket “gondozásmentes barátság” jeligével várjuk a rohanazido@mokuskerek.hu e-mail-címre.

 

Kiemelt kép: Vidar Nordli-Mathisen (unsplash)

Facebook
Twitter
Pinterest
E-mail
Ugrás ide - Fel