Ablakok a múltba
Ablakok a múltba, hol a múlt idők szövődnek,
hol a színek játszanak, az élet színei.
Nézem a csillagokat, szívemben a költődnek,
lágyan zengő dallamok, a lélek íróni.
Csillagok között egy régi világ szunnyad,
hol az idő örök, s a tér csak illúzió.
Láttam én már ezt a világot, szívem tudja,
hol a múlt és jövő egybefonódik, mint a szó.
Ablakok a múltba, hol az emlékek élnek,
hol a szavak szólnak, az élet szavai.
Hallom a dalokat, lelkemben a szélnek,
összefonódó hangok, a lélek dallamai.
Ablakok a múltba, hol a múlt idők szövődnek,
hol a színek játszanak, az élet színei.
Nézem a csillagokat, szívemben a költődnek,
lágyan zengő dallamok, a lélek íróni.
Ablakok a múltba, hol az emlékek élnek,
hol a szavak szólnak, az élet szavai.
Hallom a dalokat, lelkemben a szélnek,
összefonódó hangok, a lélek dallamai.
Ablakok a múltba, hol a múlt idők szövődnek,
hol a színek játszanak, az élet színei.
Nézem a csillagokat, szívemben a költődnek,
lágyan zengő dallamok, a lélek íróni.
Ablakok a múltba, hol az emlékek élnek,
hol a szavak szólnak, az élet szavai.
Hallom a dalokat, lelkemben a szélnek,
összefonódó hangok, a lélek dallamai.
