A vitézek könyörtelen játéka
A vitézek könyörtelen játéka, mint az éjbe vesző madárdal,
Melynek végén csak a csend marad, s a szívben mély seb marad.
A hősök, mint a szélben ringó fűszálak, összevissza hajladoznak,
Míg a sorsuk, mint a vihar, őket könyörtelenül szaggatja.
A csatatér, mint egy végtelen kavargó tenger,
Hol a hullámok között a vitézek életét és halálát eldöntő kocka forog.
A végzet kereke, mint a csillagok pályája, kiszámíthatatlanul forog,
Míg a hősök, mint a napfényben csillogó homokszemek, elszóródnak.
A hősök élete, mint a szélben szálló porszem,
Mely a végtelen ég alatt értelmetlenül kering.
A csatatér, mint egy végtelen színpad,
Hol a vitézek életét és halálát eldöntő dráma zajlik.
A vitézek, mint a viharban repülő levelek,
Melyek a sors kegyetlen szélén szerteszét szóródnak.
A hősök, mint a szélben szálló madárdal,
Melynek végén csak a csend marad, s a szívben mély seb marad.
A vitézek könyörtelen játéka, mint az éjbe vesző madárdal,
Melynek végén csak a csend marad, s a szívben mély seb marad.
A hősök, mint a szélben ringó fűszálak, összevissza hajladoznak,
Míg a sorsuk, mint a vihar, őket könyörtelenül szaggatja.
