A végtelen kérdések útvesztőjében
Kérdések útvesztőjében bolyongok,
hol mind megszűnik, és mind újra kezdődik.
A tűz és jég közötti vékony határon,
hol a szó válik csenddé, éjszakává a napkor.
Százszoros színekkel festett égbolt alatt,
hol a gondolatok szárnyra kelnek, és repülnek tovat.
A végtelenben terül el a világegyetem,
hol a csillagok között bolyongok, keresem a letét.
Kérdések, mint szél által hajtott levelek,
melyek újra és újra visszatérnek, s nem engednek.
Hol a válaszok? Hol a bölcsesség forrása?
A titkok könyvében lapozgatok, de nincs ott válasza.
A múlt és jövő közötti pillanatban állok,
hol a jelen születik, és a holnap váratlanul ránk robban.
A csillagok közötti végtelen űrben,
hol a válaszokat keresem, de csak kérdések tűnnek.
A végtelen kérdések útvesztőjében járok,
hol a válaszokat keresem, de csak kérdések találom.
Ez a végtelen út, melyen most haladok,
hol a kérdések és válaszok között bolyongok.
Az élet színpadán, hol a szerepek változnak,
hol a kérdések és válaszok örök körforgásban forognak.
A végtelen kérdések útvesztőjében járok,
hol a válaszokat keresem, de csak kérdések találom.
