A városok meséi a kövekben
A városok meséi a kövekben élnek,
Mint a tengerben a só, mint az égben a csillagok.
Kövekben, melyek a történelem szövetei,
Melyekben lüktet a múlt és a jelen közötti híd.
A kövekben élnek a városok meséi,
Mint a szélben a dal, mint a fában az évgyűrűk.
Kövekben, melyek az emlékek őrzői,
Melyekben rejtőzik a fény és az árnyék közötti út.
A városok meséi a kövekben suttognak,
Mint a tűzben a láng, mint a vízben a hullámok.
Kövekben, melyek a titkok hordozói,
Melyekben lappang a hallgatás és a szó közötti szakadék.
A kövekben élnek a városok meséi,
Mint a földben a mag, mint a szívben az érzések.
Kövekben, melyek az idők tanúi,
Melyekben él a múló és a maradandó közötti örökség.
A városok meséi a kövekben álmodnak,
Mint az éjben a hold, mint a nappalban a napfény.
Kövekben, melyek az álmok szülői,
Melyekben öröklik a valóság és az álom közötti határ.
A kövekben élnek a városok meséi,
Mint az életben a lélek, mint a halálban a csend.
Kövekben, melyek az élet és a halál közötti ösvény,
Melyekben él a városok meséi a kövekben.
