A városi élet színpompás harmóniája
Ó, város, te zsibongó, éjfélig éber,
Hol a betonrengeteg füstös színeiben
Az élet színpompás kavalkádja szüntelen.
Itt a szív ritmusa a lámpák villogásában,
S a lelkem dallama a káoszban csendesen ringatózik.
Ahol a szürke házak között, mint szorosban,
Árad a lét színes kavalkádja, mint patak,
Mely sziklák között cikázva, örök útját járja.
Ahol a szívem, mint bús pásztor, bolyong,
És keresi a csendet a zajok között.
Hol a betonmezőkön nyíló virágok,
Nem illatosak, de színesek, mint a szivárvány.
Ahol a madár énekét a duda pótolja,
És a természet zsongását a motorok zaja.
De mégis, itt érzem magam otthon.
Ahol a szél a fák helyett a házak között játszik,
Ahol a nap a betonon tükröződik,
És a csillagok fénye a lámpákban ragyog.
Ahol az élet, mint egy színes szőnyeg,
Terül el a szemem előtt, mint egy pompás látvány.
Ó, város, te színpompás, éjfélig éber,
Hol a betonrengeteg füstös színeiben
Az élet színpompás kavalkádja szüntelen.
Itt a szív ritmusa a lámpák villogásában,
És a lelkem, mint egy bús pásztor, bolyong,
Keresve a csendet a zajok között.
