A varázslatok őrzői
A holdbéli tükörben néz a szürke cica,
Fénylő szemeiben a csillagoknak rejtett titka.
Az éjszaka leple alatt, ahol a szellemek járnak,
Ott találkozhatunk a varázslatok őrzőivel, akik a sötétben várakoznak.
A szivárvány szélén táncol a kék madár,
Szárnyain hordozza a világ összes csodáját.
Nézze csak, ott repül az ég alatt, a nap sugarai között,
Mindenki bámulja, ahogy a színekkel játszik, a lélekhez szóló költői szózat.
A kertben a virágok beszélgetnek a széllel,
Titkos nyelven suttogva, a világ rejtett meséit mesélve.
Az ősz levéllel táncol, a hópelyhekkel énekel,
A földanya ölében virágzik, a természet csodáját őrizve.
A tó tükrén a hold arcát mosolyogva nézi,
A csillagokkal suttog, az éj csendjében létezik.
Az éjszaka leple alatt, ahol az álmok születnek,
Ott találkozhatunk a varázslatok őrzőivel, akik a csendben léteznek.
A folyó partján a fa gyökereiben él a tündér,
A levelek susogásában hallatszik a varázslatok éneke.
A végtelen erdőben, ahol a titkok laknak,
Ott találkozhatunk a varázslatok őrzőivel, akik a fák között járnak.
A szél hordozza a világ minden zengő dallamát,
A hegyek között visszhangzik, a völgyek mélyén hallható.
A világ szívében, ahol a dallamok születnek,
Ott találkozhatunk a varázslatok őrzőivel, akik a szélben léteznek.
A varázslatok őrzői, a titkok hordozói,
A világ minden csodáját őrizve, a szívünkben élnek.
A csillagok között, ahol a végtelen találkozik a véges-sel,
Ott találkozhatunk velük, a varázslatok őrzőivel, akik a lélekben léteznek.
