A varázslat érintése az újraéledésben
Borongós égbolt alatt, ahol a szürke fény
Halkan sző színtelen árnyékokat, ott találkoztam vele.
Egy szelíd csendélet, melyben a természet szusszanása
Mélyen hallatszik, ahol a lét zsongása szüntelen.
A fák alatt ott állt, mint egy elfeledett mese,
A varázslat érintése a szívemben újraéledt.
A csendben ott lüktetett, mint egy halk dallam,
Egy titkos ének, melyet csak a szív hall meg.
A suttogó szél között, ahol a fűszálak hajladoznak,
Éreztem az életet, mely újra születik bennem.
A búzamezők között, ahol a nap sugarai épp hogy csak érik el,
A varázslat érintése az újraéledésben újra megragadott.
A természet csendjében, ahol a madarak énekét hallgatom,
Éreztem a varázslat érintését, mely újraéledt bennem.
A csendben, ahol a szívem halkan dobog,
A varázslat érintése az újraéledésben újra megragadott.
A varázslat érintése, mely újraéledt bennem,
Mint egy halk dallam, melyet csak a szív hall meg.
A csendben, ahol a szívem halkan dobog,
A varázslat érintése az újraéledésben újra megragadott.
