A váratlan boldogság ösvényén
Nyitott szívvel bolyongok, az élet titkos útján,
Hol a váratlan boldogság ösvényén járok én.
Egy ködös reggelen ébredek, a hajnal csendjében,
Az élet csodáját szívemben hordozom mélyen.
A napfény arany fátyla a világot beborítja,
A csillagok tánca a sötét égbolton kibontja.
A szél halk suttogása, a fák lombjaiban zeng,
A természet dallama, lelkemben visszhangot kelt.
A patak partján ülve, a víz csobogását hallgatom,
A csend mélyén, a gondolatok táncát figyelem.
A boldogság ösvényén járva, a szívem megtelik,
Az élet szépségét látva, a lélek örömével kacag.
Az élet könyvének lapjain, minden pillanat egy-egy vers,
A múlt és a jövő között, a jelen az én művem.
A boldogság ösvényén járva, a szívem megtelik,
A létező magyar kifejezések, gazdag szókincs kísér.
A váratlan boldogság ösvényén, az élet titkos útján,
Csodás költői képekkel festem meg a világot.
A szabadvers formájában, a szívem dalát zengem,
A műhistória rejtély motívumával, az élet csodáját élem.
