A Valóság Határai
Vándorolva a lét szürke peremén,
hol a valóság és álom összeér,
s a mindennapok szürke köntösén
csodák szövődnek, mint a sors szőttesén.
Hol a csillagok közt jár az eszmélet,
s a gondolatok színes szőnyegein
teremnek álmok, mint a kertben a virágok,
s a szívben ébrednek, mint a hajnal a horizonton.
Ahol a csendben is van zsongás,
s a szavakban is van hallgatás.
Ahol a szívben él a végtelen,
s a lélekben él a végtelen.
Hol a valóság határai összemosódnak,
s a képzelet szárnyai kitárulnak.
Hol a lélek a szívvel összefonódik,
s a gondolat az álommal összeér.
Ahol a csodák a valóságba szövődnek,
s az álmok a mindennapokba olvadnak.
Ahol a szívben él a végtelen,
s a lélekben él a végtelen.
Vándorolva a lét szürke peremén,
hol a valóság és álom összeér,
s a mindennapok szürke köntösén
csodák szövődnek, mint a sors szőttesén.
