A vallási kérdések kavargó vihara
A hit kérdései, mint viharos szél,
Kavarogva, zúgva, megtépázva a lelket.
Bölcsességünk, mint törékeny vitorla,
Hajlong, de nem szakad, a kérdések viharában.
A lét nagy titkai, mint mély tenger,
Rejtett mélyén az igazságok gyöngyeit őrzi.
A hit, mint búvár, merül a mélybe,
Keresve, kutatva, remélve a megtalálást.
A kérdések, mint sötét felhők,
Árnyékként borulnak a világ fölé.
De a hit, mint napfény, áttör a felhőn,
Megvilágítva a kétségek sötét völgyét.
A vallás, mint hatalmas hegy,
Magasodik, mint az emberi gondolatok csúcsa.
De a hit, mint madár, szárnyal a csúcs fölött,
Látva a világot a maga teljességében.
A hit, mint híd, átível a kétségek völgyén,
Összekötve a lét két partját: a tudást és a reményt.
A hit, mint hajó, átszel a kérdések tengerén,
Vezetve minket a bizonyosság partjára.
A kérdések vihara kavaroghat, zúghat,
De a hitünk, mint szikla, áll a viharban.
A hitünk, mint horgony, tart minket a helyünkön,
Míg a kérdések vihara elül, és a csend visszatér.
