A vallási épületek csendes vallomásai
Katedrálisok, templomok, zsinagógák,
Suttogó széllel ölelnek, mint anyák.
Szívükben őrzik az idők zengését,
Évezredek titkos dallamának csendes vallomását.
Kőszívük reszket, lélegzik a múlt,
Súlyos falak közt rejlik a lélek húlt.
Szabad ég alatt, égi csillagok alá vetve,
A hit szikrája ég, mint a lángoló vetés.
A szentélyekben, ahol csend honol,
A vallás titkos, szent szavakat szól.
A fény, mint a hit, átjárja a szíveket,
A szentek, próféták, papok és költők életeket.
Mindegyik épület, mint egy csendes vallomás,
A hit és remény csodálatos állomás.
A kövekben rejtőzik a lélek dallama,
A vallási épületek csendes vallomásai, halk szavakba szőve az ima.
Az élet könyvének lapjain hordozva,
Az idők végtelenségében örökké rozsdázva.
A hit, a remény és a szeretet köveiben,
A vallási épületek csendes vallomásai, a lélek örök költői képeiben.
