A vallási békesség szigetei
Hol a napfény arany fátylát teríti,
S a hold ezüstje szent csöndet ígér,
Ott a vallási békesség szigetei,
Hol lélek szárnyra kel, s szív megremeg.
A templomok tornya mint szigetek,
Merengő csendbe burkolóznak,
Míg a hívő lelkek, mint hajók kikötnek,
S a hitük szent tüzében megfürödnek.
A keresztény, a zsidó, a mohamedán,
Egyaránt megtalálja ott hajlékát,
A szigeten, hol a béke szárnyán
Megpihen a lélek, s megtisztul a gondolat.
A szív harangja csendesen kondul,
Mikor a hívő lélek imádkozik,
A szent szigeten, hol a béke mondja:
„Jöjj, légy része ennek a csodának!”
A vallási békesség szigetein,
Minden hit, minden vallás otthonra lel,
Hol a lélek szárnyra kel, s a szív megremeg,
S a világ zsongása csendbe merül.
A szigetek közt a szeretet hídja,
Mely összeköt minden létezőt,
S a béke szigetein a hit vigasza,
Mely minden szívet összefűz, összeköt.
A vallási békesség szigetein,
Nincs harc, nincs gyűlölet, csak a csend szólal meg,
Hol a lélek szárnyra kel, s a szív megremeg,
S a világ zsongása csendbe merül, s a hit örökké él.
