A vágyott kalandok nyomában
Ó, te szívem kósza vándora,
Kalandokra éhes lélek,
Merre jársz a kék ég alatt,
Hol a vágyaid elérnek?
Hajnalban a fényben fürdik,
Naplementében álmodozik,
Csillagok közt bolyong éjjel,
Vágyak égi tengerében úszik.
A hegyek közt, ahol az ég érinti a földet,
Ott keresed a vágyott kalandok nyomát.
A szél suttogja fülbe titkos vágyaid,
S a felhők takarják el a nap aranyát.
A szivárvány hídja vezet át a mesékbe,
Hol a tündérek szőnek álmokat.
A holdfényben táncoló szellemek,
Lépteikkel dallamot varázsolnak.
A patak partján, ahol a nád suttog,
Ott hallod a természet dalát.
Az erdő mélyén, ahol a csend lakik,
Ott találkozol a magány szépségével.
A vágyott kalandok nyomában jársz,
S a szívedben ég a vágy tüze.
De emlékezz, bármerre is jársz,
A legnagyobb kaland a szerelem üzenete.
Ó, te szívem kósza vándora,
Kalandokra éhes lélek,
Merre jársz a kék ég alatt,
Hol a vágyaid elérnek?
A vágyott kalandok nyomában jársz,
S a szívedben ég a vágy tüze.
De emlékezz, bármerre is jársz,
A legnagyobb kaland a szerelem üzenete.
