A vágyak színkavalkádja
A hajnal piruló arcán a vágyak színkavalkádja,
Mint színes szőnyeg, mely a napkeleten terül el.
Világos kék, mint az ég, vörös, mint a szerelem,
Zöld, mint a remény, sárga, mint az irigység.
Az emberi lélek tengerén hánykolódnak a vágyak,
Mint hajók, melyeket a sors viharai sodornak.
Hol a boldogság kikötőjébe érnek,
Hol a csalódás szikláin zátonyra futnak.
A vágyak színei, mint a szivárvány színei,
Örök változásban, örök körforgásban.
Minden szín egy-egy érzés, egy-egy vágy,
Melyek egymás után következnek, mint a napok.
A vágyak színkavalkádja, mint a festő palettája,
Minden szín egy-egy ecsetvonás a vásznon.
Hol a boldogság kékje, hol a szerelem pirosa,
Hol a remény zöldje, hol az irigység sárgája.
A vágyak színkavalkádja, mint a zene hangjai,
Melyek egymás után következnek, mint a hangjegyek.
Hol a boldogság dallama, hol a szerelem éneke,
Hol a remény szimfóniája, hol az irigység diszsonanciája.
A vágyak színkavalkádja, mint az élet színpadán a szerepek,
Melyeket az ember játszik, mint a színész.
Hol a boldogság szerepe, hol a szerelem szerepe,
Hol a remény szerepe, hol az irigység szerepe.
A vágyak színkavalkádja, mint a természet színei,
Melyek a napfényben fürdőznek, mint a virágok.
Hol a boldogság kékje, hol a szerelem pirosa,
Hol a remény zöldje, hol az irigység sárgája.
A vágyak színkavalkádja, mint az élet színei,
Melyek a lélek tükrében tükröződnek vissza.
Hol a boldogság kékje, hol a szerelem pirosa,
Hol a remény zöldje, hol az irigység sárgája.
