A vágyak édes fájdalma
A vágyak édes fájdalma, mint a szívemben zengő dallam,
Mint a halkan susogó szél, mely a fák között mesél,
Mint az éjben ragyogó csillagok, melyek a sötétben elmerülnek,
Mint a tenger mélyén rejlő titkok, melyek a hullámokban bujkálnak.
A vágyak édes fájdalma, mint a napfényben fürdő virág,
Mint a szivárvány színei, melyek a felhők között játszanak,
Mint a szélben ringatózó fűszál, mely a végtelen mezőn áll,
Mint a szívben lakozó remény, mely a jövőbe néz, és vár.
A vágyak édes fájdalma, mint a csendben zengő hang,
Mint a hajnal első sugarai, melyek a szürke égbolton ragyognak,
Mint a szomjúság utolsó cseppje, mely a száraz ajkakon csillan,
Mint a vágy, mely a szívben ég, és a lelket ébren tartja.
A vágyak édes fájdalma, mint a tűzben égő láng,
Mint a szerelem első csókja, mely a szívben maradandó nyomot hagy,
Mint a szó, mely a szívben él, és a lelket ébren tartja,
Mint a vágy, mely a szívben ég, és a lélekben örökké tart.
A vágyak édes fájdalma, mint a végtelenben rejlő titok,
Mint a szívben zengő dallam, mely a lelket ébren tartja,
Mint a vágy, mely a szívben ég, és a lélekben örökké tart,
Mint a csend, mely a lelket ébren tartja, és a szívben örökké marad.
