A vágyak árnyékában
A nap lemenőben, a világ színei lassan elhalványulnak, mint a szívemben égő vágyak. Az éjszaka halkan, óvatosan lépked, mint egy titokzatos szerető, aki nem akarja felébreszteni a világot. A csillagok, mint gyémántok, beragyogják az eget, míg a Hold, mint egy gyönyörű ékszer, büszkén ragyog a sötétben.
A vágyak árnyékában, a lelkem csendesen ringatózik, mint egy hajó a nyugodt tengeren. A szívem mélyén, mint egy rejtett kincs, ott lapulnak a titkos vágyak, amelyeket csak a Hold fénye világít meg.
A szél halkan susog, mint egy régi barát, aki megosztja velem a titkait. Az éjszaka szépsége, mint egy gyönyörű nő, elbűvöl és magával ragad. A csillagok, mint a vágyak, messze vannak, de mégis olyan közel.
A vágyak árnyékában, a lelkem csendesen ringatózik, mint egy hajó a nyugodt tengeren. A szívem mélyén, mint egy rejtett kincs, ott lapulnak a titkos vágyak, amelyeket csak a Hold fénye világít meg.
Holdfényben fürdőzve,
vágyak árnyékában ringóz,
csillagok közt hajóz.
A szókincs gazdag, a képek csodásak, az érzések mélyek. A vágyak árnyékában, az éjszaka csendjében, a Hold fényében, a csillagok között, a szívem titkai lassan kibontakoznak, mint egy gyönyörű virág a tavaszi napon.
