A vadon dallama
A jövőben, ahol a szavak szárnyra kelnek,
Az értelem zavaros mélyéből születnek,
Ahol a nyelv csupa rébusz és rejtély,
S az emberi szív örök titkait fejti meg nékem.
Ahol a gondolatok, mint futurista madarak,
Az égbolt abszurd kékjén szárnyalnak,
Ahol a szó, mint egy vadonba veszett dallam,
A szívünkben húzza meg a leghúrját.
Ahol a vers, mint egy éjszakai erdő,
A csillagok fényében fürdő,
Ahol a rím, mint egy elszabadult szellem,
A szavak közötti térben terem.
Ahol a költészet, mint egy örök tenger,
Hol a hullámok a szókincséből vernek,
Ahol a szó, mint egy viharos szél,
A gondolatok hajóját tépázza szét.
Ahol a nyelv, mint egy vadonba veszett dallam,
A szívünkben húzza meg a leghúrját,
Ahol a vers, mint egy álmodozó erdő,
A csillagok fényében fürdő.
Ahol a rím, mint egy elszabadult szellem,
A szavak közötti térben terem,
Ahol a költészet, mint egy örök tenger,
Hol a hullámok a szókincséből vernek.
Ahol a szó, mint egy viharos szél,
A gondolatok hajóját tépázza szét,
Ahol a nyelv, mint egy vadonba veszett dallam,
A szívünkben húzza meg a leghúrját.
