A vadállatok vadásztáncra kélnek
A vadonban, ahol a szél is rejtőzik,
Hol a fák között a csend szinte kígyózik,
Ott a vadállatok vadásztáncra kélnek,
Szemükben a vadászat lángja ég.
Farkasok, medvék, rókák és hiénák,
Olyanok, mint a hajnal első fényei.
Szívükben a vadon végtelen tüze lobog,
A hajnal csókjával ébrednek, s indulnak hosszú útra.
A gyepen összegyűlnek, a hold alatt,
Az éj szívében, a csillagok között.
A vadásztáncot táncolják, titokban,
Míg a szél zenejét halkan hallgatják.
Egyesével, párosával, csapatokban,
A vadon szívében, ahol az élet születik,
Ott a vadállatok vadásztáncra kélnek,
Ahol a szél is rejtőzik, ott táncolnak.
A vadon szívében, ahol a csend születik,
Ahol a fák között a szél is kígyózik,
Ott a vadállatok vadásztáncra kélnek,
Szemükben a vadászat lángja ég.
A vadonban, ahol a szél is rejtőzik,
Hol a fák között a csend szinte kígyózik,
Ott a vadállatok vadásztáncra kélnek,
Szemükben a vadászat lángja ég.
Én is közéjük tartozom, vadállat vagyok én is,
A vadon szívében, ahol az élet születik.
A vadásztáncot én is táncolom, titokban,
A szél zenejét én is halkan hallgatom.
Egyedül, párosával, csapatokban,
A vadon szívében, ahol az élet születik,
Én is a vadállatok vadásztáncra kelek,
Ahol a szél is rejtőzik, ott táncolok.
A vadon szívében, ahol a csend születik,
Ahol a fák között a szél is kígyózik,
Én is a vadállatok vadásztáncra kelek,
Szememben a vadászat lángja ég.
