A tudás forrása
Ó, mily csodálatos a tudás forrása,
Mely mélyen rejtőzik, mint a föld alatti kincses kamra.
Nem aranyat, nem ezüstöt őriz ottan,
Hanem az emberi ész ragyogó gyöngyeit.
A tudás, mely nem csak a könyvek lapjairól olvasható,
Hanem a természet könyvéből is, ahol minden élőlény
Egy-egy betű, egy-egy mondat része,
Melyek együtt a világ történetét mesélik el.
Ó, mily csodálatos a tudás forrása,
Melyben a múlt, a jelen és a jövő összefonódik,
Mint a szivárvány színei, melyek együtt
A legszebb képet alkotják az égen.
A tudás, mely nem csak a fejben lakozik,
Hanem a szívben is, ahol az érzések és gondolatok
Mint a folyó hullámai, örökké változnak,
De mindig ugyanoda, a tengerbe tartanak.
Ó, mily csodálatos a tudás forrása,
Melyet nem lehet kiüríteni, csak gazdagítani,
Mint a patak, mely a hegyről lefolyva
Mindenhol életet hoz, ahol csak jár.
A tudás, mely nem csak a hatalom eszköze,
Hanem a bölcsesség kulcsa is, mely képes
Megnyitni a szív legmélyebb kamráit,
Ahonnan a szeretet és az együttérzés fakad.
Ó, mily csodálatos a tudás forrása,
Mely minden embert egyenlővé tesz,
Mert bárki meríthet belőle,
Aki csak szomjazza az igazságot.
