A titkos kapuk kulcsa
Hová tűnt, ó, a titkos kapuk kulcsa,
Mely ajtót nyitott a lelkem mélyére?
Elveszett az idő sötét örvényében,
Mint a csillagok fénye, mely sosem ér el hozzám.
A szívemben hordozom a titok súlyát,
Mint a hegyek a hófehér takarót.
A vágy, mely éget, mint a tűzvész lángja,
Elhamvad, mint a gyertya a hajnal első fényénél.
A szavak, melyek a szívemben élnek,
Meghalnak a számon, mielőtt kimondanám őket.
Mint a hold, mely elbújik a nap elől,
Úgy bújik el a szívem a világ elől.
A szememben láthatod a lelkem tükrét,
Melyben tükröződik a világ minden szépsége.
De a tükör mögött a szívem mélyén
Csak a fájdalom és a magány lakozik.
A titkos kapuk kulcsa elveszett,
De a szívemben még él a remény.
Hogy egyszer megtalálom a kulcsot,
És kinyitom a kaput, mely zárva tart a világ elől.
A szívemben él a titok súlya,
Mint a tengerben a hullámok ereje.
De a titkos kapuk kulcsa nélkül
Csak a csend és a magány marad.
