A titkos faliórák és az idő titka
Ó, te titkos falióra, időt mérő csodaszerkezet,
Mely a múltba és jövőbe tekint, s a jelenre feledkezik.
Ketyegésed, mint a szív dobogása, mely az életet jelzi,
Bár a percet és az órát méri, mégis az időt feledi.
Ó, te titkos falióra, aki a falak között rejtőzöl,
A szobákban, ahol az idő kérlelhetetlenül öregszöl.
Mikor az éj leple alá bújik, s a csend szőnyege terül,
A ketyegésed, mint egy tánc, melyben az idővel kerül.
A titkos faliórák, melyek az időt szabják,
De az idő titkát ők sem tudják.
A perc, az óra, a nap, az év, mind csak számok,
Melyek az időt mérni próbálják, de az időt nem fogják.
A falióra ketyeg, a nap felkel és lemegy,
Az évszakok jönnek-mennek, az idő mégis itt marad.
A titkos faliórák, melyek az időt szabják,
De az idő titkát ők sem tudják.
Az idő, mint egy folyó, mely sosem áll meg,
A falióra, mint egy híd, melyen átkelhetünk.
De bárhová is megyünk, az idő mindig velünk,
A titkos faliórák, melyek az időt szabják,
De az idő titkát ők sem tudják.
A titkos faliórák és az idő titka,
Egy ironikus, surrealista, heroikus színdarab.
Ahol az idő a főszereplő, a falióra a díszlet,
De a végszó az, hogy az idő mindent legyőzhet.
