A természet tükrében
A dús zöldellő nádak között,
Hol a szél játszik a sásban,
A csillagokba merül a csend,
És az éjben ring a táncban.
A patak partján állva nézem,
Hogyan csókolja a hold a vizet,
Minden cseppjében tükröződik
A világ végtelen titka, mely itt rejlik.
A lombok között susognak a titkok,
A fák gyökereiben ősi mesék élnek,
A természet ölében, ahol az idő áll,
Egy posztkoloniális romantikus abszurd költő születik.
A holdfényben úszó búzamezőn,
Hol a szél halkan dalol,
A csillagokba merül a csend,
És a szívemben ring a valóság.
A csókja a Napnak a hegyeknek,
Mint a szerelem, mely ég és föld között feszül,
Minden színben tükröződik
A világ végtelen szépsége, mely itt tündököl.
Az éjszaka ölében, ahol a csillagok ragyognak,
A természet tükre tárul elém,
Egy posztkoloniális romantikus abszurd költő szemében,
A világ végtelen szépsége tükröződik vissza felém.