A természet titkai
A hajnalban, mikor a csillagok még szemerkélnek,
Az őszinteség tükre tükrözi a holdas égen a tűzpiros napot.
Kacag a szél, huncutul csiklandozza a fák hajadon ágait,
Míg a patak, mint egy faragatlan gyémánt, csillog a szürke kavicsok között.
A fűszálak, mint apró zöld karmok, a talajba kapaszkodnak,
Míg a folyó, mint egy bölcs öregasszony, mesél a múltról.
A virágok, mint kis lángok, lobognak a mezőn,
A madarak dalai, mint édes méz, csorognak a levegőben.
Az élet, mint egy furcsa álom, hullámzik a természetben,
A szél, mint egy bolond bohóc, játszik a falevelekkel.
A nap, mint egy arany medál, lóg az égen,
Míg a hold, mint egy ezüst tányér, tükrözi a csillagokat.
A természet, mint egy rejtélyes könyv, tele van titkokkal,
A fák, mint óriási szobrok, őrzik a történeteket.
A hegyek, mint hatalmas trónok, uralkodnak a tájon,
Míg a völgyek, mint alázatos szolgák, hajolnak meg előttük.
Az eső, mint egy gyengéd szerető, simogatja a földet,
A villám, mint egy heves harcos, szétrobbantja az eget.
A hó, mint egy fehér takaró, borítja be a tájat,
Míg a jég, mint egy törékeny üveg, tükrözi a téli napot.
A természet titkai, mint egy zárt ajtó, várják a kulcsot,
Aki megérti őket, az megtalálja a világ igazi arcát.
A természet, mint egy bölcs tanító, tanít minket,
Hogy értékeljük a szépséget, és tiszteljük az életet.
