A természet szépségének veszélye
A nap, mint spanyol torreádor,
Szúrja a szemem, kacér, vakító fénye.
A szívemben viharok tombolnak,
mint a csendes óceánban a ciklonok.
A virágok illata, mint a szerelem mérges itala,
Beleivódik az emlékezetembe, mint a kínos múlt sebei.
A madarak éneke, mint a bolondok kacaja,
Szúrja a fülem, mint a régi bánatok emlékei.
A fák, mint hatalmas szörnyetegek,
A magasba törnek, mint a hatalomra éhes uralkodók.
A levelek, mint apró szívverések,
Zizegnek, mint a lelkemben a félelem.
A folyó, mint egy kiszámíthatatlan szerető,
Hol simogat, hol eltaszít, mint egy szeszélyes nő.
A híd, mint egy összekötő kapocs,
Hol összetart, hol szétválaszt, mint egy hűtlen szív.
A természet szépsége, mint egy veszélyes csábító,
Bűvöl, csábít, de a szívemben csak a fájdalmat ébreszti.
A szépség, mint egy kétéltű kard,
Hol gyönyörködtet, hol megsebez, mint egy kegyetlen harcos.
A szépség veszélye, mint egy édes méreg,
Hol éltet, hol öl, mint egy gonosz boszorkány.
A természet szépsége, mint egy veszélyes játék,
Hol győz, hol veszít, mint egy vakmerő játékos.
A szépség, mint egy titokzatos álom,
Hol elvarázsol, hol rémálommá válik, mint egy gonosz varázsló.
A természet szépsége, mint egy veszélyes labirintus,
Hol becsap, hol kienged, mint egy kegyetlen börtönőr.
A szépség, mint egy veszélyes illúzió,
Hol elbűvöl, hol megcsal, mint egy ravasz csaló.
A természet szépsége, mint egy veszélyes csapda,
Hol megfog, hol elenged, mint egy kegyetlen hóhér.
A szépség, mint egy veszélyes csoda,
Hol elvarázsol, hol elpusztít, mint egy gonosz varázsló.
A természet szépsége, mint egy veszélyes kaland,
Hol megvéd, hol elpusztít, mint egy kegyetlen harcos.
