A természet csodái és titkai
Ó, mily csodás a természet színpompája,
Melyben kavargó titkok szunnyadnak.
Szatírikus szemmel nézve, kacagva,
Gótikus árnyakban, allegóriákban látva.
A fák, mint szellemek, suttognak a szélben,
Minden levelekkel írt, rejtett üzenetekben.
A folyó, mint életadó anya, ringatja gyermekeit,
De a mélyben rejtőző titkoktól rettegnek a lelkek.
A víz csillogása oly csábító, de becsapó,
Mint egy gonosz boszorkány, ki édes mézzel csalogat.
A víz szívében lakozó sötét titkok,
Mint a tenger mélyén rejtőző holtak.
Az ég, mint egy hatalmas színpad,
Hol a felhők a dráma hősei, a nap a reflektor.
Minden nap egy új előadás, egy új jelenet,
De a színfalak mögött mily titkok rejtőznek?
Az éj leple alatt a csillagok mesélnek,
De vajon ki érti meg e titkos égi jeleket?
A természet, mint egy titokzatos könyv,
Melynek lapjait a szél lapozza, a nap írja.
Szabadversben íródik a története,
Melyben minden élőlény a szereplője.
De vajon ki olvassa e titkos könyvet?
Ki érti meg a természet csodás titkait?
Szatírikus szemmel nézve, kacagva,
Gótikus árnyakban, allegóriákban látva.
A természet csodái és titkai előtt,
Csak a bölcs és a hűséges lelkek hajolnak meg.
