A tenger sója
Szívemben sós a tenger, hullámai összevissza,
Mint a szél, melyet nem látunk, de érzünk, súgja titkait.
Megannyi cseppje, mint az élet apró örömei,
Vagy mint a könnyek, melyeket a bánat hullat,
Minden napra újabb és újabb hullámot vet,
Mint az emlékek, melyek sosem hagynak nyugodni.
A tenger sója, mint a szívünk mélyén rejlő vágyak,
Melyeket titokban tartunk, de mégis felszínre törnek,
Mint a hullámok, melyek a partot ostromolják,
Vagy mint a szavak, melyek a szívünkből törnek elő,
Minden napra újabb és újabb sószem kerül a szemünkbe,
Mint az érzések, melyek sosem hagynak békén.
A tenger sója, mint a lelkünk mélyén lakozó titkok,
Melyeket elrejtünk, de mégis nyilvánvalóvá válnak,
Mint a hullámok, melyek a hajót ringatják,
Vagy mint a gondolatok, melyek a fejünkben kavarognak,
Minden napra újabb és újabb sókristály tapad a bőrünkre,
Mint az emlékek, melyek sosem hagynak magunkra.
A tenger sója, mint az életünkben jelenlévő szeretet,
Melyet megosztunk, de mégis magunkban tartunk,
Mint a hullámok, melyek a partot simogatják,
Vagy mint a szavak, melyek a szívünkből szállnak,
Minden napra újabb és újabb sópelyhet hord a szél,
Mint az érzések, melyek sosem hagynak egyedül.
