A telefonok énekükre hangolnak
Éjszaka végi fények cikázása,
A város szíve már nem dobbanása.
Kihalt terek, elnémult beszélgetések,
Az emberiség hangját csak a telefonok éleszték.
Szél süvít az üres utcákon,
A hajnal pirkad, de nincs, aki várja a napot.
Csak az acél szívű gépek ébrednek,
A telefonok énekükre hangolnak.
Megszólal a csendben a digitális dal,
Szavak nélkül mesél el minden halál.
Az emberiség története egy gombnyomás,
A telefonok énekükre hangolnak.
A múlt emlékei a képernyőkön élnek,
A jövőt a számok és jelek kísérnek.
Az emberiség hangja már csak egy csengőhang,
A telefonok énekükre hangolnak.
Az élet zaja helyett a billentyűk kattogása,
Az emberek helyett a gépek monoton beszédje.
Az emberiség lélegzetét a hálózat szívja,
A telefonok énekükre hangolnak.
A végtelen csendben csak a gépek dalolnak,
Az emberiség hangját csak a telefonok hordozzák.
A világ egy hatalmas, csendes színház,
Ahol a telefonok énekükre hangolnak.
