A tavasz szárnyán repülve
A tavasz szárnyán repülve, a lét szélén lebegve,
Láttam a világ végét, ahol a nap lemegy.
Ahol a szívem eltemetve, ahol a lelkem égve,
S ahol a szerelem, mint a halál, örök és végtelen.
A szívem, mint a tenger, hullámzik és zúg,
A lelkem, mint a szél, szabadon száll és fúj.
A szerelem, mint a tűz, örökké ég és pusztít,
De a halál, mint a csend, örökké tart és nyugszik.
Hol a nap felkel, ott a szerelem virágzik,
De hol a nap lemegy, ott a szerelem elhervad.
A szívem, mint a tenger, örökké hullámzik,
De a lelkem, mint a szél, örökké száll és fúj.
A tavasz szárnyán repülve, a lét szélén lebegve,
Láttam a világ végét, ahol a nap lemegy.
Ahol a szívem eltemetve, ahol a lelkem égve,
S ahol a szerelem, mint a halál, örök és végtelen.
Az élet, mint a tenger, örökké hullámzik,
A halál, mint a csend, örökké tart és nyugszik.
A szerelem, mint a tűz, örökké ég és pusztít,
De a szívem, mint a szél, örökké száll és fúj.
A tavasz szárnyán repülve, a lét szélén lebegve,
Láttam a világ végét, ahol a nap lemegy.
Ahol a szívem eltemetve, ahol a lelkem égve,
S ahol a szerelem, mint a halál, örök és végtelen.
