A tárgyak rabja vagyok,
Elmerülök a tárgyak tengerében,
Melyben a lélek csendesen lebeg.
Súlyos, mint a kő, melyet a folyó hord,
Vagy könnyű, mint a szél, mely a füvet ringatja.
A tárgyak rabja vagyok,
Mint a csillag, melyet a gravitáció fogva tart,
Vagy a madár, mely a széllel szemben repül,
Csak hogy megérezze a szabadság ízét.
A tárgyak rabja vagyok,
Mint a folyó, mely a tengerbe torkollik,
Vagy a fa, mely a földbe gyökerezik,
Csak hogy megtapasztalja a teremtés csodáját.
A tárgyak rabja vagyok,
Mint a nap, mely a horizonton nyugszik,
Vagy a hold, mely az éj sötétjében ragyog,
Csak hogy megmutassa a világ szépségét.
A tárgyak rabja vagyok,
Mint a szív, mely a szeretet ritmusára dobban,
Vagy a lélek, mely a remény szárnyán száll,
Csak hogy megtalálja az élet értelmét.
A tárgyak rabja vagyok,
De a tárgyak nem rabolják meg a szabadságomat,
Mert a szabadság nem a tárgyakban van,
Hanem a lélekben, mely a tárgyakon túl néz.
