A tanulás rejtelmei
A tudás, mint csillagok fénye, kísértetként jár,
Az éj leple alatt, ahol ébren tart a vágy.
A tudat szövögeti hálóját, melyben a titkok járnak,
Az emberi elmében, hol a gondolatok szárnak.
A könyvek lapjain, mint bolygók közötti út,
A szavak, mint űrhajók, repülnek, nem is tudjuk, hová fut.
A betűk, mint csillagok, összegezve a világegyetemet,
Minden mondat egy galaxis, melyben rejlik a létezés titka, a létezés értelmet.
A tanulás, mint hősies küzdelem, melyben a tudás a cél,
Ahol az igazság kardja vág, és a bölcsesség a pajzs, mely védelmez, mely véd.
Az ismeret, mint űrhajós, ki a végtelenben jár,
Aki a tudás bolygóit látogatja, hogy megtalálja az igazságot, mely ott vár.
A tanulás, mint absztrakt festmény, melyben minden szín egy-egy gondolat,
Ahol a fantázia ecsetje fest, és a képzelet a vászon, melyen a tudás rajzolat.
A szavak, mint színek, melyekkel a tudás fest,
A gondolatok, mint ecsetvonások, melyekkel a világ képét készít.
A tanulás, mint csodás költői kép, melyben a szavak a vers,
Ahol a gondolatok a rímek, és a tudás a dallam, mely a szívben érthető meg.
A betűk, mint hangjegyek, melyekkel a tudás zenét ír,
A mondatok, mint dallamok, melyekkel a világ szimfóniáját szőjük újra és újra.
A tanulás rejtelmei, mint a csillagok közötti út,
Ahol a tudás a fény, mely a sötétséget áttörő hajnal.
Az ismeret, mint a végtelen, melyben a titkok rejlenek,
Ahol a gondolatok a kulcsok, melyekkel a világ ajtajait nyitjuk meg.
