A tanácsok aranya
Ahol a bölcsesség színtere terül,
Ott tanácsok aranya csillog-derül.
A tudás kútja mélyen zúg, zeng,
S a lélek hozzá hajlóan intezeng.
Egy életút kanyargós ösvényén,
A tanulás a lépés ritmusán,
Hol a hiba, mint szürke kő, útban áll,
De a bölcsesség aranya rád talál.
A létezés abszurd színháza ez,
Hol a tanulás a színpad és a szesz.
Ahol a szerepek összekeverednek,
S az értelem szövetei szétterülnek.
A tudás birtokában, a kérdés merre,
A válaszok útvesztőjében merre?
A bölcsesség aranya, mint az ész,
Az élet útvesztőjében a remény.
A szavak, mint a szél, szállnak, szállnak,
A szívben érzések táncot járnak.
A tanácsok aranya, mint a fény,
Az élet sötét útján a remény.
Egy élet, egy út, egy tanulás,
Ahol a tanácsok aranya a kalauz.
Az élet színpadán a bölcsesség a színész,
A tanácsok aranya a szereplő, a kint és a benn.
