A szomszéd kertje mindig zöldebb
A szomszéd kertje mindig zöldebb,
mint a miénk, melyben a színek
már csak a múlt szürke tükrében
csillannak fel, mint a csillagok
a hajnali égbolton.
A kertben a fűszálak
mint a remény, sosem hervadnak el,
mindig ott állnak, büszkén,
mint a hősök a csatatéren.
A virágok színei
az élet minden színét felölelik,
mint a szivárvány az égboltot.
A szomszéd kertje mindig zöldebb,
mint a miénk, de a miénkben
a fák, melyek olyan régiek,
mint az idő maga,
még mindig állnak, büszkén,
mint a hősök a csatatéren.
A miénkben a virágok színei
a halál minden színét felölelik,
mint a szivárvány az égboltot.
A szomszéd kertje mindig zöldebb,
de a miénkben a fűszálak
mint a remény, sosem hervadnak el,
mindig ott állnak, büszkén,
mint a hősök a csatatéren.
A miénkben a virágok színei
az élet minden színét felölelik,
mint a szivárvány az égboltot.
A szomszéd kertje mindig zöldebb,
de a miénkben a fűszálak
mint a remény, sosem hervadnak el,
mindig ott állnak, büszkén,
mint a hősök a csatatéren.
A miénkben a virágok színei
az élet minden színét felölelik,
mint a szivárvány az égboltot.
A szomszéd kertje mindig zöldebb,
de a miénkben a fűszálak
mint a remény, sosem hervadnak el,
mindig ott állnak, büszkén,
mint a hősök a csatatéren.
A miénkben a virágok színei
az élet minden színét felölelik,
mint a szivárvány az égboltot.
A szomszéd kertje mindig zöldebb,
de a miénkben a fűszálak
mint a remény, sosem hervadnak el,
mindig ott állnak, büszkén,
mint a hősök a csatatéren.
A miénkben a virágok színei
az élet minden színét felölelik,
mint a szivárvány az égboltot.
A szomszéd kertje mindig zöldebb,
de a miénkben a fűszálak
mint a remény, sosem hervadnak el,
mindig ott állnak, büszkén,
mint a hősök a csatatéren.
A miénkben a virágok színei
az élet minden színét felölelik,
mint a szivárvány az égboltot.
A szomszéd kertje mindig zöldebb,
de a miénkben a fűszálak
mint a remény, sosem hervadnak el,
mindig ott állnak, büszkén,
mint a hősök a csatatéren.
A miénkben a virágok színei
az élet minden színét felölelik,
mint a szivárvány az égboltot.
A szomszéd kertje mindig zöldebb,
de a miénkben a fűszálak
mint a remény, sosem hervadnak el,
mindig ott állnak, büszkén,
mint a hősök a csatatéren.
A miénkben a virágok színei
az élet minden színét felölelik,
mint a szivárvány az égboltot.
A szomszéd kertje mindig zöldebb,
de a miénkben a fűszálak
mint a remény, sosem hervadnak el,
mindig ott állnak, büszkén,
mint a hősök a csatatéren.
A miénkben a virágok színei
az élet minden színét felölelik,
mint a szivárvány az égboltot.
A szomszéd kertje mindig zöldebb,
de
