A szobrász keze alatt megtestesül a szépség
A kőben rejlő alakot ébreszti a mester,
Keze alatt kibontakozik a szépség, a végtelen éter.
Mint a csillagok közt születő új világ,
Szobrászunk műve születik, s a szívünkben marad.
A véső, az ütő, a művész keze,
A kőben megtalálja a szépséget, a lelke mélyére les.
A szobrász, mint a teremtő, formál és alakít,
A szikla belsejéből valami csodásat készít.
A kő, a művész, a szobor és az idő,
Összefonódnak, mint a szél és a szőlőtő.
A szobrász keze alatt a kő megelevenedik,
Mint a varázsló, aki a valóságot megteremti.
A szobrász keze alatt a szépség kibontakozik,
Mint a virág, mely a napfényben kibomlik.
A szobrász keze alatt a szépség megtestesül,
Mint a szivárvány, mely az égen megjelenül.
A szobrász keze alatt a szépség megszületik,
Mint a hajnal, mely a sötétséget elűzi.
A szobrász keze alatt a szépség megéled,
Mint a dal, mely a csendet megtöri, és a szívben visszhangot ébreszt.
