A szó ereje
A szó, mint varázsló palástja,
Melybe burkolózva, hatalmasra nő,
Vagy mint a csermely, mely a sziklát hasítja,
A szó, mely a világot formáló erő.
Nem csupán hang, mely a széllel elszáll,
Nem csupán jel, mely a papíron megfakul,
De mint a tűz, mely a sötétben ragyog,
A szó az, mely a világot megváltoztatja.
Szóval teremtett az Úr a világot,
Szóval szüntetett meg birodalmakat.
Szóval gyógyítunk, szóval sebezünk,
Szóval építünk, szóval rombolunk.
A szó, mint a mágus varázspálcája,
Melybe zárva, titkokat őriz,
Vagy mint a tenger, mely partot mos,
A szó az, mely a világunkat formálja.
De vajon milyen hatalom van a szóban,
Ha nem a szívünkkel, csak ajkunkkal mondjuk?
A szó, mint a pénz, csak eszköz lehet,
Ha nem a lélekkel, csak a kézzel fogjuk.
A szó, mint a festő ecsetje,
Melybe merítve, színeket hordoz,
Vagy mint a hegy, mely az eget éri,
A szó az, mely a világunkat formálja.
De vajon mennyire értékes a szó,
Ha nem a gondolatunkkal, csak a szánkkal mondjuk?
A szó, mint a kard, csak fegyver lehet,
Ha nem a szívünkkel, csak a kézzel fogjuk.
A szó ereje, mint a nap sugara,
Melybe nézve, vakító fényt látunk,
Vagy mint a hold, mely az éjszakát világítja,
A szó az, mely a világunkat formálja.
De vajon mennyire értékes a szó,
Ha nem a lélekkel, csak a szánkkal mondjuk?
A szó, mint a zene, csak dallam lehet,
Ha nem a szívünkkel, csak a kézzel fogjuk.
