A szívemben szunnyadó remény
A szívem mélyén, ott, ahol a titkok szunnyadnak,
Egy remény csírája ébred, mint a tavaszi virágok.
Egy remény, amely még sosem látott napvilágot,
Mint a holdvilágos éjben rejtőző csillagok.
A jövőm képe, mint egy összegyűrt festmény,
Takarja a szívemben szunnyadó remény.
Álmodom egy világról, ahol a szabadság szárnyal,
Ahol a szívemben szunnyadó remény egyszer majd kibomlik, mint a rózsa bimbója.
A jövőm, mint egy ködös, távoli táj,
Még nem tudom, mi vár rám, de a reményem sosem hagy.
Hiszem, hogy a szívemben szunnyadó remény
Egyszer majd kibomlik, mint a rózsa bimbója.
A jövőm, mint egy festetlen vászon,
Várja, hogy a szívemben szunnyadó remény
Színeivel megtöltse, mint a hajnal első sugarai a tájat.
Hiszem, hogy a szívemben szunnyadó remény
Egyszer majd kibomlik, mint a rózsa bimbója.
A jövőm, mint egy ismeretlen út,
Még nem tudom, merre vezet, de a reményem sosem hagy.
Hiszem, hogy a szívemben szunnyadó remény
Egyszer majd kibomlik, mint a rózsa bimbója.
A jövőm, mint egy titokzatos könyv,
Még nem olvastam el, de a reményem sosem hagy.
Hiszem, hogy a szívemben szunnyadó remény
Egyszer majd kibomlik, mint a rózsa bimbója.
A szívemben szunnyadó remény,
Mint egy csodás költői kép,
Szabadversben íródik, mint a jövőm története.
Hiszem, hogy a szívemben szunnyadó remény
Egyszer majd kibomlik, mint a rózsa bimbója.
