A szívembe zárt gondviselés
A szívembe zárt gondviselés, mint titkos kincs,
Túl a végtelenül összetett világ színpompás kincsén,
Mint egy láthatatlan kéz, mely szüntelenül cselekszik,
Mint a csillagok fénye, mely az éj szívét betölti.
A szívembe zárt gondviselés, mint egy szárnyas ló,
Hozza a csodákat, melyeket a szem nem lát,
Mint a szél, mely a virágokat ringatja,
Mint a nap, mely a földet melegíti.
A szívembe zárt gondviselés, mint egy titkos ajándék,
Melyet a lélek rejt, és csak az érzékek érzékelnek,
Mint a csend, mely a zűrzavar közepén uralkodik,
Mint a szerelem, mely a szív mélyén lakozik.
A szívembe zárt gondviselés, mint egy láthatatlan híd,
Mely a lélek és a világ között húzódik,
Mint az eső, mely a földet áztatja,
Mint a remény, mely a jövőt világítja meg.
A szívembe zárt gondviselés, mint egy csodás történet,
Melyet a szív mesél, és a lélek hallgat,
Mint a dal, mely a csendben szólal meg,
Mint a hit, mely a kétség közepén erősödik.
A szívembe zárt gondviselés, mint egy végtelen utazás,
Melyen a lélek felfedezi a világ titkait,
Mint a fény, mely az éj sötétjét áttöri,
Mint az élet, mely a halál közepén győzedelmeskedik.
