A szív kalandjai
A szívem, mint egy vándor, kószál,
Keresi a világban a maga dalát.
Megszállja a szél, a csillagok fénye,
S a hajnalban a harmatcsepp könnye.
A szívem, mint egy hajós, útra kel,
Hajója a vágy, vitorlája a remény.
Megérinti a tenger, a hullámok zaja,
S a naplementében a tűzvörös láva.
A szívem, mint egy madár, szárnyra kap,
Keresi a világban a maga csapását.
Megérinti az ég, a felhők szépsége,
S a szivárványban a színek végtelensége.
A szívem, mint egy művész, alkot,
Keresi a világban a maga motívumát.
Megérinti a szín, a forma, a hang,
S a csendben a létezés titkos dallamát.
A szívem, mint egy hős, küzd,
Keresi a világban a maga utat.
Megérinti a tűz, a jég, a vihar,
S a csatában a győzelem illata.
A szívem, mint egy szerelmes, vár,
Keresi a világban a maga párját.
Megérinti a szerelem, a vágy, a szenvedély,
S a szívben a szeretet örök emlékét.
A szívem kalandjai véget nem érnek,
Míg a világban a maga helyét keresi.
S bár sokszor fáj, mégis tovább lép,
Mert a szívem a reményt soha el nem veszti.
