A szív dobogása, az egészség hatalma
Óh, szívem, te kis hűséges gépezet,
A véredet pumpálod, mint a szántó föld a veteményt,
Nem kérdezel, csak csendben, szüntelenül mész,
A testem titkos motorja, a létezésem ékes éke.
Mint a patak csobogása a hegyek között,
Szüntelen a ritmusod, a halk, de határozott dobogás.
Mint a nap, mely felkel és lenyugszik, mindig ott vagy,
A csillagok között is a te dallamodat hallom.
Óh, egészség, te vagy a legnagyobb hatalom,
Mint a gazdag föld, mely gyümölcsöt terem,
Az életünk alapja, a boldogság forrása,
Nélküled minden csak üres és értelmetlen.
De néha, mint a szél, mely fú a fák között,
Ellopod a csendet, és hirtelen jön a vihar.
A szívem hevesen dobog, mint a vadász nyila,
A betegség, az élet ellensége, ránk tör.
De a szívem, mint a hős, ki a csatába indul,
Nem adja meg magát, harcol, küzd és dobog.
Mint a tenger, mely a partot mossa, sosem áll meg,
Az élet hajója a te ritmusodra ring.
Óh, szívem, te vagy a létezésem zengő dallama,
Az egészségem alapja, a boldogságom forrása.
Dobogj csak, szívem, dobogj, mint a dob,
Az élet hatalmas színpadán, ahol a te dallamod a főszerep.
