A sziklák ölelésében
Ó, sziklák között bújó élet, titokban született,
Mint csillagok alatt, melyek szüntelenül égnek.
Rejtőzködve, mint a hold, mely gyengéd éjjelét vet,
S mint a nap, mely fényt szór, és szívünkben reményt ébreszt.
A sziklák ölelésében, ahol az élet szüntelenül pereg,
Ahol a szél dalol, és a csendben lélegzik a hegyek.
Ahol az eső csókolja a földet, és a fűszálak erejét meri,
Ahol az idő múlik, de a sziklák örökké állnak, mint a perem.
A sziklák ölelésében, ahol az élet zord és kemény,
Mint a szikla, mely nem hajlik, de a viharban sem remeg.
Ahol a kövek mesélnek a múltról, s a jövőt is sejtet,
Ahol az élet küzd, de a sziklák ölelésében mindig remél.
A sziklák ölelésében, ahol az élet szüntelenül él,
Mint a folyó, mely a sziklák között keresi útját a tenger felé.
Ahol a hegyek ölelnek, és a szél hordja a végtelen énekét,
Ahol az élet születik és hal meg, de a sziklák ölelésében élni remél.
