A sziklafalak titkai
Ó, sziklafalak, melyek a ködös éjben merednek,
Mint a világ végén fekete szellemek,
Melyek a csendben, mint bűnös árnyalakok,
Rejtegetik titkaikat a holdfény alatt.
Kőszívű óriások, akik sosem alszanak,
Az idők végtelen táncában csak állnak,
A sötét mélységben, ahol a nap sosem jár,
Ott találhatóak a világ legnagyobb titkai.
A szél, mint egy kísértet, végigsiklik rajtuk,
Suttogva meséli el a múlt sötét dalát,
A csillagok pedig, mint szikrázó szemek,
Fényükkel világítják meg a titkokat.
A sziklafalak, mint a csend szobrai,
Néma tanúi a világ örök változásainak,
A tenger pedig, mint egy örökös szerető,
Öleli őket, miközben a titkokat suttogja.
A sziklafalak titkai, mint a végtelen,
Mélyek és megfoghatatlanok, mint az éjszaka,
Mint a félelem és a remény keveréke,
Melyek a szívünk mélyén élnek.
Ó, sziklafalak, melyek a ködös éjben merednek,
Mint a világ végén fekete szellemek,
Melyek a csendben, mint bűnös árnyalakok,
Rejtegetik titkaikat a holdfény alatt.
