A széttört remény darabjai
Vetett szemek között
széttört remények darabjai,
melyek a földön hevernek,
mint a szél által szétszórt
nyári virágok szirmai.
A nap sugara megtöri
a szívünkben rejlő csendet,
ahogy a hajnal ködje
a távoli hegyeket.
Egyedül vagyunk, de mégis
együtt a világgal,
mint a tenger és a part,
melyek örökké összeérnek,
de sosem találkoznak.
A remény darabjai
a szívünk mélyén maradnak,
mint a föld alatt rejlő
ősi kincsek, melyeket
az idő elrejtett.
A szél hozza, viszi
a szavakat, gondolatokat,
mint a falevelek a fákról,
melyek a földre hullnak,
de sosem felejtenek.
A remény darabjai
a szívünkben maradnak,
mint a tengerben rejlő
gyöngyök, melyeket
a hullámok elrejtenek.
A szél hozza, viszi
a szavakat, gondolatokat,
mint a falevelek a fákról,
melyek a földre hullnak,
de sosem felejtenek.
A remény darabjai
a szívünkben maradnak,
mint a tengerben rejlő
gyöngyök, melyeket
a hullámok elrejtenek.
És mi, mint a tenger és a part,
örökké összeérünk,
de sosem találkozunk.
