A szeretet szárnyán
A szeretet szárnyán száll a szívem,
Mint széllel ringatott, könnyű levél.
Az érzések tengerén, hol nincs part, nincs mély,
Csak végtelen szív-dobbanás, melyben élek.
A lét összefonódó szálain,
Hol a sorsunk mint szőtt gobelin,
Színes álmokkal, szenvedélyekkel teli,
S a szívünkben égő tűz, mely végigkísér.
A szerelem, mint zengő gitár húrja,
Melyen a dallamok születnek, s halnak,
Mint a flamenco táncosának lába,
Mely a ritmust keresi, s megtalálja.
Az élet, mint egy spanyol éjszaka,
Hol a csillagok a sötét égbolton,
Mint a szemek, melyek a szerelmet kutatják,
S a szívükben égő tűz, mely végigkísér.
A szeretet, mint egy végtelen tenger,
Hol a hullámok a partot ölelik,
Mint a szív, mely a másikat keresi,
S a szárnyán száll, mint a széllel ringatott levél.
A lét, mint egy absztrakcionista festmény,
Hol a formák és színek összemosódnak,
Mint a szerelem, mely a szíveket összeköt,
S a szeretet szárnyán száll, mint a széllel ringatott levél.
