A szeretet hatalma
A szeretet, mint szelíd pásztor, álmodoz,
Szívünk legmélyén csendesen lakozóz,
Mint égi fény, a sötétségbe ragyog,
S mint szőlőtőke, életünkbe hajtog.
Alkonyatkor, mikor a nap lehajol,
A szeretet szívünkben ott ragyogol,
S mint a csillagok, melyek az éjben élnek,
A szeretetben rejlő titkok fénylenek.
Mint a hajnal, mely a sötét éjt űzi,
A szeretet a gyűlöletet űzi,
Mint a virág, mely a napfényt keresi,
A szeretet a szépséget teremti.
A szeretet, mint a patak, mely csobog,
Az életünkben örök dallamot hordoz,
Mint a szél, mely a fák között suttog,
A szeretet a szívünkben ott susog.
Mint a madár, mely az égbe száll,
A szeretet a szívünkben ott vár,
Mint a napfény, mely a földet érinti,
A szeretet a lelkünkben ott hinti.
A szeretet hatalma végtelen,
Mint a tenger, mely a partot öleli,
Mint az eső, mely a földet áztatja,
A szeretet a szívünket megragadja.
A szeretet, mint az élet, örök,
Mint a hegyek, melyek az égbe törnek,
Mint a folyó, mely az óceánhoz ér,
A szeretet a lélekben örökké él.
