A szeretet folyója, amit átörökítünk
Folyik a szeretet, mint a holdfényben úszó patak,
Halkan, csendesen, de hatalmas erővel.
Átöleli a szíveket, mint a köd a hegyeket,
Minden apró részecskéjével átitatja a lelkeket.
Néha halkan suttog, néha hangosan kiált,
Néha csak csendben áramlik, mint a tenger alatt.
De mindig ott van, mindig folyik,
Mint a végtelen idő, ami sosem áll meg.
A szeretet folyója, amit átörökítünk,
Mint a csillagok fénye, ami az égbolton örökké ragyog.
Átadva generációról generációra,
Mint a történetek, amelyeket a nagyapák mesélnek.
A szeretet folyója, amit átörökítünk,
Mint a hajnal csendje, ami a napfényt hozza.
Mint az éjszaka sötétsége, ami a csillagokat hozza,
Mint a szél, ami a változást hozza.
A szeretet folyója, amit átörökítünk,
Mint a tenger, ami a hullámokat hozza.
Mint a hegy, ami az erőt hozza,
Mint a folyó, ami az életet hozza.
A szeretet folyója, amit átörökítünk,
Mint a nap, ami a fényt hozza.
Mint a hold, ami a nyugalmat hozza,
Mint a szív, ami a szeretetet hozza.
A szeretet folyója, amit átörökítünk,
Mint a lélek, ami az öröklétet hozza.
Mint a világ, ami a változást hozza,
Mint az élet, ami a szeretetet hozza.
A szeretet folyója, amit átörökítünk,
Mint a szó, ami az igazságot hozza.
Mint a dal, ami a reményt hozza,
Mint a vers, ami a szépséget hozza.
A szeretet folyója, amit átörökítünk,
Mint a csend, ami a békét hozza.
Mint a zene, ami az örömöt hozza,
Mint az élet, ami a szeretetet hozza.
A szeretet folyója, amit átörökítünk,
Örök, végtelen, mint az idő.
Átadva, átörökítve, mint a szeretet,
Mint a folyó, ami sosem áll meg.
