A szeretet fénye az életünk útján
A néma csendben, hol a szavak elhalkulnak, és az idő színpadán az évszakok csendes tánca járja, ott találkozunk a szeretet fényével. Ez a fény, mely a létezésünk legmélyéből fakad, mint a kútból törő kristálytiszta víz, mely éltet és megtisztít.
A szeretet fénye a hajnalban ébred, mikor a nap első sugarai áttörnek az éjszaka sötét fátylán. S amint a fény átöleli a világot, úgy öleli át a szeretet a szívünket, melegséggel tölti meg a lelkünket, és útmutató fényként világít az élet ösvényén.
A szeretet fénye a napon átívelő híd, mely összeköt bennünket a világgal. Ezen a hídon lépkedünk, míg a nap aranykoronája a horizonton nyugszik, és az égbolt csillagokkal teli vásznává válik.
A szeretet fénye az éjszakában is ott ragyog, mint a hold ezüstös fénye, mely a sötétségbe vetülő árnyakat megvilágítja. Ez a fény az, mely a reményt és a hitet hordozza magában, mely a sötétségben is utat mutat, és a leghosszabb éjszakában is hajnalra virrad.
A szeretet fénye az életünk útján mindig velünk van, akár a napfény, akár a csillagok ragyogása. Ez a fény a szívünkben él, és a szeretet hídja által összeköt bennünket a világgal.
Ez a fény a szeretet fénye, mely az életünk útján világít, és mely a létezésünk legmélyéből fakad. Ez a fény a szeretet fénye, mely a hajnalban ébred, a napon átível, az éjszakában ragyog, és a leghosszabb éjszakában is hajnalra virrad.
