A szeretet ereje
A szeretet, mint láthatatlan szál,
Mely összeköt és szívbe markol át,
Mint csendes szél, mely szárnyra kapott madarat,
Olyan erő, mely átölel, s mégis szabadon hagy.
A szeretet, mint égi csillagfény,
Mely a sötétben is utat mutat nékünk,
A vakságban is látásra késztet,
Mint a hold, mely a napban rejlik, s mégis fénylet vet.
A szeretet, mint tenger mélye,
Melyben a bánatunk elmerül,
Mint a hajnal, mely új napot ígér,
Mint a tavasz, mely új életet kelt, s a reményt ébren tart.
A szeretet, mint a szél, mely a fák között suhan,
Mint a zene, mely a csendben szól,
Mint a szó, mely a hallgatásban hangzik,
Mint a fény, mely a sötétben ragyog.
A szeretet, mint a tűz, mely a szívben ég,
Mint a láng, mely a lelket melegíti,
Mint a melegség, mely a testet betakarja,
Mint a hűség, mely a lélekben lakik.
A szeretet, mint az erő, mely a hegyeket mozgatja,
Mint a bátorság, mely a félelmet legyőzi,
Mint a remény, mely a kétséget elűzi,
Mint a hit, mely a kétségbeesést győzi.
A szeretet, mint a csoda, mely a szívben születik,
Mint a fény, mely a sötétben tündököl,
Mint a szó, mely a csendben hangzik,
Mint a szív, mely a szeretetben él.
