A szerencse érintése
Szürke felhők fölött, az égi kárpit szélén,
Hol a jövő szövi magát a létezőbe,
Láttam a szerencse érintését,
Mint csillagfényt az éj szövetein.
Ott, ahol a holnap és a tegnap találkozik,
Hol az idő körbejár, mint az örök karika,
A szerencse érintése egy pillanatra
Megcsillan, mint a tengerfenéken a gyöngy.
Láttam, ahogy a holnapot festi,
Mint a szivárvány a felhők között,
Mint a hajnal első sugarai, melyek a horizonton ébrednek,
A szerencse érintése a jövőt szövi.
A szerencse érintése, mint egy lágy dallam,
Mely a jelenből a jövőbe ringat,
Mint a húr, melyet a szél penget,
És a hangja a holnapba visszhangzik.
Mint a madár, mely a széllel száll,
Mint a hajó, mely a hullámokon ring,
A szerencse érintése a jövőbe visz,
Hogy ott újra és újra megszülethessünk.
Mint a csillagok, melyek az éjben ragyognak,
Mint a hold, mely az ég tükrében tükröződik,
A szerencse érintése a jövőt festi,
Hogy ott, a holnapban, újra megtalálhassuk magunkat.
