A szerelemnek ez az első lépése
Szerelem, ó, te csalfa, szeszélyes szellem,
Ki szívünkben rejtesz kincset, s mérhetetlen mélységet,
Mint a tenger partján a halász, ki hálóját veti,
Vagy mint a vadász, ki nyilát a vad szíve felé tereli.
A szerelemnek ez az első lépése,
Mint az első hópihe, mely a földre lepereg,
Mint a hajnal, mely a sötétség öléből kibukkan,
S szívében hordja a nap első sugarát.
Minden lépés, melyet a szerelem tesz,
Mint az ébredő tavasz első virága,
Mely a hó alól bújik elő, hogy a Napot köszöntse,
S a világot beöltse illatával és színével.
A szerelemnek ez az első lépése,
Mint a madár, mely fészkét hagyja a szélben,
Hogy a magasba emelkedjen, s ott lebegjen,
A szabadság végtelen égboltja alatt.
Minden lépés, melyet a szerelem tesz,
Mint a folyó, mely a tenger felé rohan,
Hogy ott összeolvadjon vele, s együtt hullámozzanak,
Mint a lélek, mely a testből kiszabadul, hogy a végtelenbe repüljön.
A szerelemnek ez az első lépése,
Mint az első csók, mely ajkunkra hull,
Mint a csend, mely a zene után következik,
Mint a szó, mely a csendet megtöri.
Minden lépés, melyet a szerelem tesz,
Mint a vers, mely a költő szívéből fakad,
Mint a festmény, mely a művész ecsetjéből születik,
Mint a szerelem, mely a szívben gyökerezik, s a lélekben nő.
A szerelemnek ez az első lépése,
Mint az élet, mely a halálból születik,
Mint a fény, mely a sötétségből fakad,
Mint a szerelem, mely a szívben gyökerezik, s a lélekben nő.
Minden lépés, melyet a szerelem tesz,
Mint a dal, mely a csendből születik,
Mint a vers, mely a lélek mélyéről fakad,
Mint a szerelem, mely a szívben gyökerezik, s a lélekben nő.
A szerelemnek ez az első lépése,
Mint a csillag, mely az éjszakában ragyog,
Mint a hold, mely a sötét égboltot megvilágítja,
Mint a szerelem, mely a szívben gyökerezik, s a lélekben nő.
