A szerelem szárnyán
A világ végén, ahol a napok szürkén olvadnak,
Hol az idő színtelenül álmodozik, s a remény elhagyottan száll,
Ahol a csend szívünkbe markol, és az életünk megáll,
Ott szárnyalok a szerelem szárnyán, ahol a szívek dobbannak.
Ahol a csillagok porladnak, s a hold fátyla széthull,
Ahol az ég örök könnycseppjei az életünkbe hull,
Ahol a szavak széllel jönnek, s a gondolatok szállnak,
Ott repülök a szerelem szárnyán, ahol a lelkek találkoznak.
A világ végén, ahol a szerelem utolsó menedéke,
Hol a szívünkben élő vágyak a csendben elmerülnek,
Ahol a szavak széllel jönnek, s a gondolatok szállnak,
Ott szárnyalok a szerelem szárnyán, ahol a szívek találkoznak.
Ahol a csend a szívünkbe markol, és az életünk megáll,
Ahol a csillagok porladnak, s a hold fátyla széthull,
Ott repülök a szerelem szárnyán, ahol a lelkek találkoznak.
A világ végén, ahol a napok szürkén olvadnak,
Hol az idő színtelenül álmodozik, s a remény elhagyottan száll,
Ahol a csend szívünkbe markol, és az életünk megáll,
Ott szárnyalok a szerelem szárnyán, ahol a szívek dobbannak.
A szerelem szárnyán, ahol a szívek dobbannak,
Ahol a lelkek találkoznak, s a remény újra száll,
Ott repülök a szerelem szárnyán, ahol a szívek találkoznak.
